Öreg gramofon, ismerős dallammal, porlepte teste mesél, egy elmúlt korról.Tovább olvasom…
hajnali fény ring holnap üres tenyerén – álmot lélegzikTovább olvasom…
A csend ma vastagabb, mint a hó, s az átlátszó idő burkot von a jég köré, két halvány rózsa lélegzik benne, szirmaik még emlékeznek a fényre,Tovább olvasom…
Lassan, tétován mozdul az éj, mintha tudná, hogy figyelem. A város még alszik, még álmodik, de bennem már mocorog valami:Tovább olvasom…
Együtt érezni a szív hangja dobban, Együtt osztozni a fájdalomban. Meghallgatni fájó lelkedet, Együtt oldani a terheket.Tovább olvasom…
Mozdulatlan, már-már totálisan közönyös, ürességtől teljesen idegbeteg lúzer; befelé egyre inkább vakondok-jártTovább olvasom…
Az élet nálam hosszú utazás, minden kanyar emlékbe hajlik vissza. Viszek magammal elhallgatott szavakat, és mindazt, ami egyszer bennem maradt.Tovább olvasom…
Szeretem a téli estéket, a csendet, a havazást, nézni a táncoló pelyheket, a kigyúló égi lámpást.Tovább olvasom…