Bíborszínnel búcsúzik az este. Lassan kúszik fel a fellegekbe.Tovább olvasom…
Nem is érdekelte őt – hiszen honnan tudta volna mégis – hogy keresztre feszítő,Tovább olvasom…
Én vagyok az ág, te pedig a törzs. Halkan dúdolunk egymás szívében. Elmerülve a csendünk ölében, Mint vég nélküli tenger mélyébenTovább olvasom…
Összenőtt vágyak simulnak egymásba, mint csillagok az égre, lassan forrósodikTovább olvasom…
Természet lágyan ringat, mint édesanya gyermekét, a zöldelő mezők ölelésében kifakadt gyenge bimbókkal,Tovább olvasom…
Álmodtunk egy házat. Nem kőből volt az, nem is téglából, hanem szívből,Tovább olvasom…
Gyönyörű holdvilágos az este, csillagok ragyogtak az égen. Kormi cicánk magányosan, esti sétájára indult el éppen.Tovább olvasom…
Mikor a hold teljes töltével ölel A csend is csillagok között pihen S úgy ragyog fel az égbolt szigetén Hogy fénye bearanyozza szíved közepét.Tovább olvasom…