Nézem a szép kéklő eget, Tovaúszó kis felhőket, Elmerengek régmúltamon, Rohannak az évek bizony.Tovább olvasom…
A szellő harmatos hűs zenét muzsikál. Ringatózik a sok levél fák zöld homlokán.Tovább olvasom…
Összeért az ég a vízzel, kék csókban forrtak össze, csak egy árbóc csúcsa látszik egy sziget mögött, messze.Tovább olvasom…
Lágy árny borul a lápos rétre, szellő susog, mint halk ima, a fák közt csend ül, esti béke hullt lombbal és árnyakkal ma.Tovább olvasom…
Felhők, szabálytalan, szokatlan formájú égi tünemények, gomolyognak, kavarognak a magasban, egymástól elszakadnak, majd ismétTovább olvasom…
Ha egyszer innen majd végleg elköltözöm, az ég és a kacagva hívogató Nap vidáman biztosan összeér, miközben majd egyik vallatja a másikát:Tovább olvasom…
Fent a fényes kéklő ég, lent takaró, gyöngyfehér. Hószárnyak a nyári réten, s szélkavarta vadregény. Lélegzem a friss levegőt, idő repül, szánkó suhan. Hazafelé a fehérlámpás téli este mutat utat.Tovább olvasom…
Az ég ma szűk. Szürke, csapzott, mint az el nem mondott szó. Alatta megyek,Tovább olvasom…