Fehér galamb száll fenn a magasban, Lassan emelkedik, mégis biztosan, Mintha az ég kérné Őt halkan, Titokban, mégis szabadon.Tovább olvasom…
Feketében úszott az ég, Hozzád siettem én, Cipőm sarka koppant a kövön, Minden hang a térbe szökött.Tovább olvasom…
Az ajándék bennem mélyen égő fény, csontjaim csöndjében lüktetőn remény, nem tárgy, csak áradó, szelíd jelenlét, mely benned is ébreszt egy alvó tüzet.Tovább olvasom…
Ég lángja simítja ajkaim, Zeusz szór tüzes átkokat, hitem ernyőjét emelem magasba.Tovább olvasom…
Bárányfelhők legelnek az ég kékségén, fehér csíkokat húznak a mennybolt tetején, napsugár öleli burokba a páracseppeket melegével, varázsol a szivárvány minden színével.Tovább olvasom…
Valahol ég és föld között lebegek, Magával ragadtak földöntúli érzetek, Sebesen szálló felhőn könnyű-szárnyú a lég, Szétterülök rajtuk, lépésenként emelkedek.Tovább olvasom…
Hiányzik, hogy hozzám érjen mindenhol, Hiányzik, hogy mellettem legyen, Hiányzik, hogy érezzem az illatát, Hiányzik, hogy folyton beszéljen.Tovább olvasom…
A lenyugvó nap fénye, aranyló szálból szőtt szőnyeg a tájon halkan elterülve.Tovább olvasom…