Összeért az ég a vízzel, kék csókban forrtak össze, csak egy árbóc csúcsa látszik egy sziget mögött, messze.Tovább olvasom…
A lenyugvó nap fénye, aranyló szálból szőtt szőnyeg a tájon halkan elterülve.Tovább olvasom…
Szeretlek december, kedves hónap vagy nekem, amikor a hó lassan betakarja a csendet, a fenyőágak vállán fehér álom pihen, s a csillagok messziről hazakísérnek halkan.Tovább olvasom…
Föld felett réved az ég csendesen, Sóhaját szövi selyemfelhőkben, Bérc tetejéről völgybe hull könnye, Letörli a táj zöld keszkenője.Tovább olvasom…
Bárányfelhők legelnek az ég kékségén, fehér csíkokat húznak a mennybolt tetején, napsugár öleli burokba a páracseppeket melegével, varázsol a szivárvány minden színével.Tovább olvasom…
Ha egyszer innen majd végleg elköltözöm, az ég és a kacagva hívogató Nap vidáman biztosan összeér, miközben majd egyik vallatja a másikát:Tovább olvasom…
Tréfás kedvvel érkezett Hozott bolondozást is eleget Ma minden csíny kevés Jusson belőle nem kevésTovább olvasom…
FELszáll a HŐ és felszáll a pára, S fent fehér csíkokat rajzol a tájra. Csíkokat, foszlányokat, bodrokat, pamacsokat, Fehéret, szürkét..., kicsiket, nagyokat.Tovább olvasom…