Hazugság-jég, fájdalom-jég, a múlt gyászának szikrázó csöndje. Ahogy a Nap felkel bennem,Tovább olvasom…
Mint hullámot a part, várlak. Hogy szépségedtől fázzak. Arany avarhídnál figyellek, téged, a fagyfátyol-királynőmet.Tovább olvasom…
Szegény kis dilettánsom, én megteremtett árnyam, keringjünk az űrben, a megosztott magányban.Tovább olvasom…
Hűtlenség az is Mikor már mást érzel, Hűtlenség az is Ha már másra nézel.Tovább olvasom…
Ülj mellém most egy kicsit kedvesem, hazudj kegyesen valami biztatót nekem, hogy már nem sodor az élet hulláma tőled messzire, s itt leszel akkor is ha kezem már vénen remeg.Tovább olvasom…
Meginog a kezem, de a múltam elengedem. Reményhangja a szívemben remeg, lassan, mély lélegzetet veszek.Tovább olvasom…
Sírt a hajnal, könnycseppjei kopogva vándoroltak az ablakon, akartam a csend ízét, csak ültem hallgatagon.Tovább olvasom…
Bennem ragadt egy pillanat, mint kő a folyó mélyén. Nem látszik, csak súlya van, minden rezdülését érzem én.Tovább olvasom…