Ma beléptem önmagamba, mint egy csendes, szent térbe. Nem vittem zajt, nem vittem múltat – csak jelenlétet a fénybe.Tovább olvasom…
Ha most egyet kívánhatnék, nem önző lennék. Neked adnám a lehetőséget, ki már nem lehet velem.Tovább olvasom…
Megtanítlak repülni – s ha szárnyad másfele visz, Én csak a csendben nézem majd, hogyan ír az Ég rád aranyló dallamot. Megmutattam, mi az álom – de a tied más képet fest, Mégis ott lesz benned minden hajnal, mely ölelésemben kelt.Tovább olvasom…
Magányos vándorként járom az utam. Megyek előre, ki tudja, hova. Viszem álmaim súlyos csomagját. Egyre nehezebb, már nem bírom tovább.Tovább olvasom…
Könnycsepp gördült végig arcomon, Gyémántékszerként ragyogott rajtam. Kimondatlan szó, visszafojtott sóhaj, Mely mögött ott lapul egy fájó érzés.Tovább olvasom…
I. Rettentően fájsz. Hiányod őrli lelkem szétmálló pernyévé.Tovább olvasom…
Mind vándorok vagyunk e földön, a Hold fénye világítja be éji utunk. Figyeld lelked mai üzenetét, sok mindent felszínre hozhat aTovább olvasom…
Vártam rád sokáig, de te nem jöttél el. Már úgysem számít semmi, már úgysem érdekel. Teltek a napok oly gyorsan lepergett a homokóra, Én voltam az életem legnagyobb bohóca.Tovább olvasom…