Szenteste közeledik, az ablakon túl hó szitál, lassan betakarja a világot a fehér csodapalást. A konyhában anya és apa sürgölődik csendben, illatok szállnak, melegség ül minden rezdülésben.Tovább olvasom…
Bús magányomban leporolom a múltam régi emlékkacatok mélyéből előbukkanTovább olvasom…
Kezemben nyár illata kelmét szövök aranyszál napsugárból díszítem kék könnyes gyémántokkalTovább olvasom…
lépked az idő adventi naptárat nyit – szemed sarkábanTovább olvasom…
Ősszel, ha felnézel az égre már nem olyan tiszta és kék, mint egykor volt nyáron. Most gyakran sűrű felhőtakaróTovább olvasom…
Arra… gondoltam – boríték helyettTovább olvasom…
Egy újabb év kezdődött nélküled. Már a második. Hiányzol, és a remény egyre csak halványodik. Az elmúlt évben tanultam, hogy tudlak elengedni, De nem ment, mert képtelenség téged nem szeretni.Tovább olvasom…
Elnyűtten gubbasztok a homályban, a szűrődő fény, nem melegít, jégként dermed lelkemre a csendesen ölő borzalom,Tovább olvasom…