Zümi a méhecske Haragudott a szélre. Dúlt-fúlt mérgesen, felhők gyűlekeztek az égen.Tovább olvasom…
Könyv kitárul, benne fény lélegzik, lapjai közt egy másik idő szikrázik. Nem kér hangosan, csak int halkan, lépj át, ha tudni vágyod, ki is vagy!Tovább olvasom…
Úgy szeress, mint nyár a hűs szelet, mint havas hegycsúcs a nap sugarát. Ködlepte táj a felkelő nap melegét, szeress, mint kiszáradt föld az esőt.Tovább olvasom…
Ott a néma járdán azt hiszem, elveszett minden, az életem. Összetört vérvörös szívem felett ma senki könnyet ejt.Tovább olvasom…
Itt vagy mellettem, oly sok éve. Esőben és szikrázó napsütésben, támaszom vagy minden egyes napon. Te vagy az, kit átölel karom.Tovább olvasom…
Nesztelenül, lábujjhegyen érkeztél meg, ó, várva várt a tavasz! Langyos esőben tisztára mostad magad alatt a szürke havat.Tovább olvasom…
Nézem a tengert, ahogy háborog, A víz lassan elmossa a lábnyomom. A hullámok a szikláknak csapódnak, Távolra elhallatszik a hullámok moraja.Tovább olvasom…
Vasárnap reggel. A vonat visz tovább, az ablakon esőcseppek csillognak, figyelem őket, ahogy lefelé úsznak,Tovább olvasom…