Egy reggel, mikor a konyhában sötétítőt húzom el, hűvös szellő szaladt át a testemen. Mintha csak üzent volna a föld, hamarosan szép idő jő .Tovább olvasom…
Gaia hív, suttog a táj, A természet szívében nincs határ. Növények nyílnak fényre kelve, Az élet körforgása végtelenbe.Tovább olvasom…
Tavasszal rózsák közt, kint a kertben, arcom csendesen, vállán nyugodva pihen, s ő egy dalt ringat ajkán kedvesen, talán csak a gonoszhoz hűtlen csupán,Tovább olvasom…
Odakinn szinte minden alszik, levelek nélkül árvák a fák, fehér paplan réteken fekszik, a zöld rügyeket most álmodják.Tovább olvasom…
Völgy ölében, őzek között, tarka erdő tölgyei fölött, hol magasban, hol avarban, ősztündér játszik hangosan.Tovább olvasom…
Az út szélén őrként álló, az erős szélben siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok, fenyegető árnyak a félhomályban, éjsötét fekete varjak gubbasztanak,Tovább olvasom…
Én vagyok a Nap, minden reggel én keltelek, Én vagyok a parázs, mi benned izzik, forrik. Nappal vigyázok rád, éjjel a Holdhoz küldelek, Reményt és életet adok, látástól napnyugtáig.Tovább olvasom…
Minap még hó volt Hideg szelek fújtak Holnap már tavaszTovább olvasom…