Az ég ma szűk. Szürke, csapzott, mint az el nem mondott szó. Alatta megyek,Tovább olvasom…
Háború zajlik belül a lelkemben, Kimondatlan szavak maradtak szívemben. Körülöttem mind ajtók sokasága, S ezek az ajtók mind kulcsra zárva.Tovább olvasom…
Magasodó bástyák mögött, a nyugalom menhelye lebeg, békés ölelés magva, a csillapított szenvedély.Tovább olvasom…
Egyszer egy szép napsütötte napon, Édes Kishúgom egy meglepetést mutatott. A szavam is elállt a kis lábaktól, Négy is volt belőle, színe a lelken is áthatol.Tovább olvasom…
Világom benned reménykedik, és kihajt a néma sarj. S a fény felé merészkedik, esőcseppeket zokog, ha jő a vihar.Tovább olvasom…
Haszonleső igyekezettel mára már egyre többen mosolyognak, vigyorognak. Mert már mind kik – anno – késretűzött látvánnyal vigasztalódtak,Tovább olvasom…
Ebben a ritkásan pergő, őszi levélesőben a gyönyörrel felajzott emlékezetre finoman ráfeszülni látszik a még pezsgő,Tovább olvasom…
Annyi számkivetett, mihaszna éven át nyomunkban vannak mindenütt az árnyak. Lomhán, majd egyre imbolyogva kuporgón átvánszorognak előbbTovább olvasom…