DILETTÁNS ÉRDEKEK SAKKTÁBLÁJA

Tasi83

Agytekervények labirintusából
mintha egyszerre eltűnt,
megszűnt volna az összes
maradék érzelmi csecsebecse;
empátia-tolerancia, segítő szándék.
Elvakítják az embert
a sok maszlag-álruhás prédikációk,
fölösleges maskarás dáridók.

Mintha immár ösztön,
tisztesség szándékkal
hagyná önmagát becsapva
megvezetni, hisz máshoz
sem igen érthet;
mint szürreális
hozzá-nem-értések
egész sorozata az
embert ketrec-akadályok
közé sorvasztja
egy-két hozzá nem értő
dilettáns mekk mester.

Odakint mostanság varangyok,
férgek hangos tanyája
áskálódva fészkel ki
tudhatja meddig?!
Észrevétlen siklók kúsznak
kígyók módján,
s már alig várják,
hogy méltóképp
levadászhassák az
ún. megérdemelt zsákmányt,
ami egyedül csupán csak nekik jár.

Szorgos, serénykedő
szúnyoghadak szívják
gondos piócák módján
az éltető nektárt mások kárára;
nemhogy már
az átlagember is megélhessen
egy élhetőbb,
rendezettebb életmódot.

A Végzet most még
egyre küldi magából
észrevétlen láthatatlan tik-takokat.
A bizonytalanná lett Jövők
purgatóriumában hóhér-hurkok
hatolnak észrevétlen
a bőr pórusai alá;
s míg egyre többen
mások feje felett inkább
pálcát törnek,
addig hol maradnak el a kevesek,
segítőkészek,
kiknek még lenne feladata bőven?!

Pojácák kicsinyes talpát már
– így is –, meglehetősen
sokan nyalni kényszerültek
egy-két falatnyi nyomorúság,
érvényesülési szándékok fejében.
Hegesedett szavakkal
őszinte igazságot epedve
ritkán toppant be az élet
sakktáblájára akár egy ember is,
ki cselekedett volna önszántából.

Ha számító érdek
azt megkívánja egyre
gyakrabban meghunyászkodik
élő-élettelenben jóakarat
éppen úgy, akárcsak
a foghegyre tűzött
csöndes beletörődés.