Sírt a hajnal, könnycseppjei kopogva vándoroltak az ablakon, akartam a csend ízét, csak ültem hallgatagon.Tovább olvasom…
Mosolyogj kicsi lány, rózsákon járj. Töröld le könnyeid, vagy hagyjad, hogy hulljanak, a rózsák felisszák. Cserébe illatjukat adják.Tovább olvasom…
Szívemből építek kis csónakot nektek az élet vízén útra engedem beleteszem szívem összes szeretetét így indítom tovább a csend felé.Tovább olvasom…
Ki az, ki elvész a ködbe, ki nem néz soha tükörbe, botladozik az életben, semmit remélve,Tovább olvasom…
A mélyben jártam, hol nincsen fény, hol minden álom porrá ég. Hol csend borult szívre, mint súly és kő, hol minden perc egy óra, véget nem érő idő.Tovább olvasom…
A halál a legszomorúbb dolog, De emlékezz neked mit adott. A fájdalomból versek lettek, A könnyek szülték a verseket.Tovább olvasom…
Fekete-fehér gondolat emészt, nem maradt más, csak a festett papír. Ha a könnyköd felszáll és elenyész, fájdalom marad csupán, gyötrő kín.Tovább olvasom…
Hiányod éget, szívem sajog. Nélküled minden nap kopár és fagyott. Ölelésed többé nem találom. Csak könnyek őrzik árva világom.Tovább olvasom…