Most is téged látlak a zöld fotelben, csak te tudtál benne úgy pihenni, ahogy senki más. A délutáni teát mézzel édesítetted meg,Tovább olvasom…
A só az élet ujjlenyomata, kristályba zárt emberi könny, bőrön maradó emlék, időn és tengeren túl.Tovább olvasom…
A szépség reggel kezdődik, amikor a pohár peremén megcsillan a fény. Ott van a konyhaasztalon felejtett morzsában, egy kéz nyomában a kilincsen.Tovább olvasom…
A fény reggel az ablak peremére ül, lassan kibomlik a hideg üvegen. Arany ujjai végigsimítják a fák hóval terhelt vállát,Tovább olvasom…
Be szeretnék hang lenni a szóban, édes béke az aggodalomban, ott kezeid melege – mik oly puhák –, s lennék a jó, ha a bűnök hagynák.Tovább olvasom…
Jégbe zárt csendben alszanak, mint a mesében. Szirmuk őrzi az illatot, az idő bennük pihen.Tovább olvasom…
A vízbe lépek, fény simul reám, Nap melege bőrömön szelíden ring. Virág hajol, színe hozzám beszél, az élet lassan bennem is él.Tovább olvasom…
Téged kerestelek már rég, Itt állsz előttem, de félek Megszólítani téged. Téged kerestelek már rég,Tovább olvasom…