Ember, csak maradj ember, még akkor is, ha a világ porrá éget, pofonok csattannak körülötted, minden sejted tépázza az élet.Tovább olvasom…
A legfájdalmasabb, Ha magad maradsz. Még rosszabb, ha nem vagy egyedül, Mégis a legmagányosabb ember az, ki a tükörben veled szemben ül.Tovább olvasom…
Álmaimban láthatlak, Álmaimban hallhatlak. Ez a világ már csak a miénk, Nem adjuk ezt semmi pénzért.Tovább olvasom…
Kis kezekkel rajzolt jövő, színes krétákkal terített álmok. Dobogó szívvel mondtuk el, ha megnövünk, ki legyen tükörmásunk.Tovább olvasom…
Hiába is csap az ember arcába – mostanság –, a legegyszerűbb kérdés-válasz; útkereszteződések köztTovább olvasom…
Mikor beleharapok a tavasz végső illatába, kosztüm nyomja fáradt lelkem, kiscipő helyett magassarkút cipelek, vörös rúzs nyoma megéget –Tovább olvasom…
Csendesüljön le elméd, Szíved legyen alázatos, békés. Önzetlen, tiszta szándék, Vezessen mély, őszinte érzés.Tovább olvasom…
A szó megakadt a torkomon, mint jéggé fagyott földhözragadt gondolat. Csak néztem némán, s hihetetlennek tűnt, mi valóság volt, most elvitte egy röpke pillanat.Tovább olvasom…