Lábam alatt halkan susog az őszi avar. Síri csend az erdő, semmi nem zavar.Tovább olvasom…
Átléptem az öreg küszöböt. Lelkembe szívom a puha ködöt. A sápadt ég rezdületlenül néz, válla mellől párás napkorong idéz.Tovább olvasom…
Magyar nyelven szólal meg az ajkam, a lélek mi bennem él, mint mély forrás, mely réteken át tiszta, ősi dalt zenél.Tovább olvasom…
Van egy hely benned, ahol nem szól a világ. Ahol nem kell bizonyítani, nem kell erősnek lenni.Tovább olvasom…
A víz nekem nem egyszerű elem. Nem tárgy, amit érinteni lehet, hanem lélegzet: az élet első rezdülése,Tovább olvasom…
Harang zúg most a fáradt föld felett, Égbe sírnak halk könyörületek. Múlt ködéből arcok integetnek, A csendbe hullnak elfeledett estek.Tovább olvasom…
Lehunyja szemét a világ, a szél is csak suttogni mer, a csillagok szíve virág, s a fény most lágyan átölel.Tovább olvasom…
A víz szelíd, ha nézed, de mélyén arcok ringnak. Nem múltak ők, csak emlékek, melyek benned laknak.Tovább olvasom…