Az éj ma ólomból hajolt a vállamra, testemben apró, izzó kövek égtek, minden mozdulatban rejtett penge villant, minden percben parázsló seb lüktetett.Tovább olvasom…
Vele a csend is őszinte beszéd, Nincs többé gát és zárt kapu, Kitárul előttem a tiszta vidék, S a lelkem sem lesz szomorú.Tovább olvasom…
Az élet viharos vonulatában most épp egyedül vagyok. A félhomályban csak a csend ölel már. Teremtőm, most hozzád fordulok,Tovább olvasom…
Az évszakok minden évben gyorsvonatként robognak, tegnap még a talpam alatt falevelek ropogtak. Pislogtam, és havat váltott a virágzó barackfa, aztán fuldokolni kezdtem a rengeteg kacatba' Amúgy a negyede olyan, amit nem én kértem, kényszerérzet miatt adták ünnepek jegyében. Most meg megy a hű, meg ha, hogy azt kell kerülgetni, mintha nem pofáztam volna el, hogy már nem tom hová tenniTovább olvasom…
A legfájdalmasabb, Ha magad maradsz. Még rosszabb, ha nem vagy egyedül, Mégis a legmagányosabb ember az, ki a tükörben veled szemben ül.Tovább olvasom…
A többiek körülöttem Közös zajban, Élnek, úgy, ahogy én láthatatlan. De én egyedül ültem ott,Tovább olvasom…
Nincsen apám, se anyám, szerető társam, se hazám. Nincsen helyem, más vagyok, barna bőrömön fény ragyog.Tovább olvasom…
Nézd az arcod vonásait mosolyodnak ráncát, Látod benne nap mint nap a fájdalmas álcát.Tovább olvasom…