Mint az örvény, úgy kavarodsz bennem, és szakítasz minden édes fordulatnál egy új részt belőlem. Egy pillanatra megállsz, beáll a pihenést hozó szélcsend, de mint a tornádó, hogy csak új erővel, új keringésbe kezdhess.Tovább olvasom…
„Könnyembe rejtenélek el, te legszebb fényű csillagom, hosszan néznélek, hogy behunyt szemem mögött is lássalak.”Tovább olvasom…
Egy kis padocskán
üldögélek egyedül
szomorú világ.
*
Tovább olvasom…
A mi szerelmi padunk, ahol a nap karja is átölelt, még vár magányosan ránk.Tovább olvasom…
Valami kiébreszthetett mert a csörgőórám még nem neszelt. Vajon mi lehetett? Mi történhetett, hogy e hajnalon az ágy kivet?Tovább olvasom…
Gyertyák fénye halványan szalad át szobám falán. Nincs kéz,Tovább olvasom…
Véletlen lehet-e magány? Vagy elcseszett talány? Ördögi kör az, mely gyilkolhat talán?Tovább olvasom…
Olyan csendes vagy. Mondják ezt sokan. Csak arra nem gondolnak, hogy ennek oka van. Meg hogy valamit, bármit mondjál, kérlek, adj egy falatot magadból a népnek. Nincs kedvem beavatni senkit abba, hogy hogy élek, a lenézésből, ítélkezésből kösz inkább nem kérek. Nem tudhatod, hogy a helyemben mikor miért mit és hogy tennél, mert ha volt is előző életed, az enyémben még nem éltél.Tovább olvasom…