Szobába belépve valami furcsát érzek, hiába kereslek, nem találok, csak ürességet.Tovább olvasom…
Kövek vagyunk, levelekkel takart kövek, mi kopottan sírva mállik.Tovább olvasom…
Reggel gőzölög a csésze kávém, illatával nyújtózik lassan az árnyék. Fáradt szemem álomország peremén billeg, de egy korty után a világ már nem is olyan hideg.Tovább olvasom…
Most a ködös út sötét erdőbe vezet, nem villogtat csodás kirándulóhelyet. A kitárulkozó ágak nem éltetnek, nem nyújtanak felüdülést az életnek.Tovább olvasom…
Ma minden olyan széttörött mintha más világban élnék, a sok mosolygó arc mögött saját árnyékom – menedék.Tovább olvasom…
Miért is szeretem a feketét... Számomra a legtöbbet megkapott kérdés. A fekete nekem lételemem, A mentsváram, a rejtekhelyem.Tovább olvasom…
Menedék-sziklába szeretnék végre kapaszkodni, melynek Angyalarca van; ami nem ítél feleslegesen,Tovább olvasom…
Egyenrangúnak nem érzem magamat, így nézek szembe veled! A Világ vackaiból rég kinőttem. Nézd el gőgöm!Tovább olvasom…