A nő a hajnal első fénye, beragyog mindent, a lénye, meleg ölelés egy hűvös estén, otthon, ahová mindig visszatérsz.Tovább olvasom…
Míg anya a párnát hímezte, mama libák tollát fosztotta. Ha elkészül – mondták –, tiéd lesz hozományba.Tovább olvasom…
Rózsafüzérrel kezemben Könyörgő szavam szemezgetem Miért van ilyen sok szenvedés? Magamban kérdezgetemTovább olvasom…
Nagymama barázdái arcán mint térkép, sok évszakot bejárva, már sok történetet suttog ujjhegyeinek mozdulatában.Tovább olvasom…
A nap sugara átszűrődik a fák lombján. A fák hűvösében pihennek ők ketten, nagymama és kicsi lány unokája Édua. Aztán indulnak a mezőre virágot szedni.Tovább olvasom…
Az idő kerekét kitámassza a szél Egy édes pillanatban csak rólunk mesél Emlékek sokasága vállamat érinti Szeretnék egy kicsit még emlékezni.Tovább olvasom…
A nagymamám mindig fáradt, Mert nem győzi szeretni az unokákat. Naphosszat csak kémleli, Mivel lehet őket boldoggá tenni.Tovább olvasom…
Fájdalom, elvesztés, hiány – tán így lehet leírni a halál érzését. Sötét és szomorú, a temetőbe belépve ezt érzem. Egy őszi napon lábam alatt ropogott a falevél,Tovább olvasom…