Nézem az eget, nézem a madarakat, de nem tudom utolérni magamat. Hűvös ez a hideg szél, mint gyerekkoromban, érinti öreg nyakamat. Mennyi idő ment el, és még mindig itt ülök, nézve a horgászbotomat, gondolkozva gyerekkoromra, csillogó víz fényét nézve a múltba mélyülök.Tovább olvasom…
Van bennem egy csendes világ, hol a gondolat is puha lesz, ahol a szív nem kér magyarázatot, csak engedi, hogy érezzek.Tovább olvasom…
Az idő nem kopog, csak mellém ül csendben, mint egy régi barát, kitől sosem féltem. Rám néz, mosolyog, s azt mondja halkan: „Nézd csak, mennyi mindent hord a szíved magában.”Tovább olvasom…