Az ég kitárja fényből szőtt kapuit, A szeretetben ébrednek álmaink. Nincs pokol és nem lesz sötét a határ, Csak Isten fénye, örök otthona vár.Tovább olvasom…
Nincs szó, ami elmondaná, honnan érkezik. Nincs szó, ami megmagyarázná, miért éppen akkor. Nincs szó, ami felfoghatná, hogyan válik bizonyossá. Nincs szó, ami szétszedné — mert egység, nem kérdés.Tovább olvasom…
Hajnalban, a padon ülve néztem a nap felkeltét, merengve. Mintha itt volnál megint… szemem a múltba tekint, várva, hogy az arcodat újra lássa.Tovább olvasom…
Homályban, borúsan sétálva nézek. Sötét lett hirtelen, de nem félek. Mik ezek a madarak? Fecskék talán, csak repülnek énekelve fent.Tovább olvasom…
Fagy fon be mindent, hallgat most a táj, Az ég szemében tiszta könnyre vár. Város alszik, dér borítja csend, s egy gyertyalángban él a szeretet.Tovább olvasom…
Túrj lágyan kócos, vad fürtjeimbe, húzz válladra, hogy megpihenjek, nincs csillag, se Nap, se Hold az égen, csak szemed csillogása világít be mindent.Tovább olvasom…
Téged szeretni annyi, mint lenni. Téged szeretniTovább olvasom…
Mint őszi levél, mely lassan földre hull, úgy száll le ránk a csend, s a világ elcsitul. A szív megdobban, s már más ritmusban él, az idő selyemszála szétfoszlani vél.Tovább olvasom…