Újra tavasz van, kedvesem, frissítő, reményt adó tavasz, „ismerős ez az érzés, a múltban már éreztem” meleg leheletét. Remény sugara villan fel szememben,Tovább olvasom…
Szememre az édes álom nem talál ma éjjel, elmémet a csend táplálja kínzó sötétséggel.Tovább olvasom…
Már csírájában írtani Érdemes a gyűlöletet. Rémek nőhetnek belőle. Elsötéti a lelkedet,Tovább olvasom…
Egy reggel, az ablakomban rút, fekete szemű keselyű nézett velem farkasszemet. Megrémültem, a félelemtől remegett testem, hangom elnémult. Uram: szelíden szólj, s küldd el a keselyű halálmadarat. Lányom: erős ez a madár!Tovább olvasom…
Mit jelent a költészet nekem? Visszaadta az életem. Kikergetett a sötétből, Felemelt a földről.Tovább olvasom…
A boldog gyerekszemek, már így éjféltájban, belefáradtak a csodavárás ragyogásába.Tovább olvasom…
Csillogó gyerekszemek. Várják a közelgő ünnepet. A sötétségből indulunk, Amíg a fénybe eljutunk.Tovább olvasom…
Életem erdejében gondterhelten tévelygek kipécézett utamon. Tömény az aljnövényzet, a fák lombjai összeérnek.Tovább olvasom…