A hó még álmot őriz a föld tenyerén, hideg takarója lassan enged. De a csend alatt már lobban a fény, s tavasz szárnya bennünk is rezzen.Tovább olvasom…
Szeretnék még látni Tavaszi határban kergetőző pillét, Nyári zivatarban szivárványnak ívét, Őszi napsütésben hullongó levelet,Tovább olvasom…
Mint kiszolgált, foghíjas öreg kutya, kinek már ég felé áll szekere rúdja, úgy vicsorgatja jégfogait a tél, ádázul küzdve mulandó életéért.Tovább olvasom…
Ma éjjel találkoztam a tél szellemével. Vállán nehéz zsákot cipelt. Megszólítottam félénken;Tovább olvasom…
Ledobta magáról a fehér takarót a tél, fákról most virágszirom hullik, nem falevél, fenyőfa ágai között feketerigó trillázik, párját kiszemelve tűlevelek közt hintázik.Tovább olvasom…
Mérgesen nézett, Mikor lesz vége A hideg télnek.Tovább olvasom…
Lassan megérkezik a tél, Fákon már alig van levél. Levegő nyirkos, őszutó, A ködfátyolként takaró.Tovább olvasom…
A szívem oly sok őszt érzett, Amikor a levelek hulltak a fákról. A szél színesen tova fújta őket, Az időjárás viharos és esős lett.Tovább olvasom…