szél karjaiban tél illata kavarog- közeleg a fény ☆Tovább olvasom…
Dér csókolta apró szirmokat, mint csipkét, Úgy festi a rózsákra Decemberben a tél. Múló szerelem emlékét idézi, ahogy nézem, Lassan tépi, marcangolja az érkező enyészet.Tovább olvasom…
Odakinn szinte minden alszik, levelek nélkül árvák a fák, fehér paplan réteken fekszik, a zöld rügyeket most álmodják.Tovább olvasom…
Szürke mocskos köd lecsorog a házak tetejéről, halvány fényű lámpák körgyűrűjében reszket a lehelet.Tovább olvasom…
Csendet sző lassan az éj, Felratyog a csillagos ég. Fátylát teríti rám, mint takarót, Békésen, meghitten, oltalmazón.Tovább olvasom…
Kerek erdő közepén van egy kicsi tó, partján áll egy magányos házikó. Körülötte fenyők, tölgyek, bükkök és jegenyék, hegyoldalban barlang szája mosolyog az ég felé.Tovább olvasom…
Cinke a fán magányosan, Egy faágon pihen. Végignézett halálokat, Kivégeztek tízet.Tovább olvasom…
Hó alatt a táj most mélyen alszik, cinege trillája finoman hallatszik. Tél ölelésében szelíden ring a táj, s hópelyhek táncolnak a szél karján.Tovább olvasom…