Ötven tavasz virágzott bennem, szirmok hullottak, s újak nyíltak. Néha árnyék borult a lelkemre, a fény elrejtőzött, játszott velem.Tovább olvasom…
Öreg jégen oson a csend. Holdfény tapad rá szelíden. Megáll, hisz emlékszik valakire, kinek szíve itt repedt a tél ölébe.Tovább olvasom…
Törött tükörben látom magam, hisz az élet tele van szépséggel, de, én miért ilyen keveset kaptam, énem elhalványul a rideg mélységben.Tovább olvasom…
Köszönöm, hogy megaláztatok, a sárba tiportatok! Köszönöm!Tovább olvasom…
Nem volt időm levegőt sem venni, mielőtt a talaj elkezdett lábam alól kicsúszni, süppedő homok, lassú csendes elmúlás, fakadó gyökerek árnyékában jött a fuldoklás.Tovább olvasom…
Tartozik nekem még ez a gyötrő életem, egy vággyal, szédítő, mámorító, álmommal. Majd egy nyári lenge, meleg szellő veled hozza, vagy egy zápor, testünket gyengéden simogatva.Tovább olvasom…
Kiáltanék, de már nem bírok, a hang megint elapad torkomon, mint egy madár törött szárnya fájó, utolsó szárnycsapása.Tovább olvasom…
Állok az ablak előtt, mesés a hegy és a felhők. Hét ágra süt a nap, pedig január van.Tovább olvasom…