Átfut egy borzongató érzés, talán nem számítasz az életnek. A lépéseid mind meddők, talán nem segítesz senkinek?Tovább olvasom…
Elengedtelek, de közben darabokra hullottam, nem is fogtam fel, hogy magam előtt elbuktam. De most itt vagyok, és még mindig szeretlek, bármerre járok, szüntelen csak kereslek.Tovább olvasom…
Nézem a nagy üvegablakon át, ahogy a kifutó végében a nap alászáll. Bőrönd a kezünkbe, beszálló kártya zsebünkben. Indul a gépünk Ferihegyről, egy távoli szigetre.Tovább olvasom…
Van pillanat, amelyet az idő befagyaszt, Az emlékül szívünkben örökre megmarad. Lehet boldog vagy olykor szomorkás, Érhet minket öröm vagy nagy csalódás.Tovább olvasom…
Üvegpohár áll félig tele, a zöld moha tetején, tiszta és átlátszó víz benne, mint egy tükör a föld szívén.Tovább olvasom…
Egy örök dilemma, Félig üres vagy félig tele vagy? Egy pohár víz, Mégis a felfogásról sokat árulkodik.Tovább olvasom…
Állok az ablak előtt, mesés a hegy és a felhők. Hét ágra süt a nap, pedig január van.Tovább olvasom…
Mindannyian cipelünk bántó szavakat, sebet, könnyet, melyet befelé sirunk el. Csalódásokat, amik megsebzik a szívet, engedjük el mindazt, ami fáj, ami eléget.Tovább olvasom…