Magamban maradtam törten, mint virág cserépnyi földben, maradok magamnak törten, árva szívvel könnyeimben.Tovább olvasom…
A rím bimbózik, mint a virág, némán olvasgatja ezt a világ. Mint a magból kibújó csírát, vagy a pap szájából az imát.Tovább olvasom…
Újra itt a verőfény egy téli napon, fénylő virágokkal borítja ablakom. Szürke ködök, sarat hozó esők után,Tovább olvasom…
Fagyos a nap mindenáron, fehér csend ücsörög a tájon. Fordul a föld a napsugáron, káprázik a szem az olvadáson.Tovább olvasom…
Nicsak! Virág! Hóvirág. Máris mutatja magát. El sem olvadt még a hó,Tovább olvasom…
Lágy szellő simogatja a vizet szerelmesen, Csak én ülök a parton némán, egyedül. Mögöttem cinkosul összebújnak a fák. Egymáshoz simulva kéjesen zúgnak.Tovább olvasom…
Nekünk a nő az otthon, a bölcső, Az Isten gyönyörű alkotása a nő, És Ő hozzánk türelmes, megértő, Szerető és gondoskodó és féltő.Tovább olvasom…
A természet oly csodálatos – a sebben is él. Kivágott törzs áll a fény alatt,Tovább olvasom…