A magányról szóló versek azokból a csendes, nehéz pillanatokból születnek, amikor az ember egyedül marad a gondolataival, érzéseivel, kimondatlan kérdéseivel. A magány nem csupán hiány: olykor útkeresés, belső küzdelem, önismereti mélység és egy olyan állapot, ahol a lélek szembenéz saját sebeivel és igazságaival.
A kortárs magány versek megmutatják az egyedüllét különböző arcait – a fájdalmas elszigeteltséget, a csend súlyát, a veszteség okozta űrt, de azt a lassú, finom megértést is, amely a mélypontokról születik. Ezek a költemények segítenek kimondani azt, ami belül feszít: a vágyat a kapcsolódás után, az újrakezdés lehetőségét és a belső béke keresését.
Fedezd fel a magányról szóló versek világát: őszinte, letisztult, mélyen emberi sorokat, amelyek a legnehezebb érzésekből is képesek reményt és felismerést teremteni.
A kortárs magány versek megmutatják az egyedüllét különböző arcait – a fájdalmas elszigeteltséget, a csend súlyát, a veszteség okozta űrt, de azt a lassú, finom megértést is, amely a mélypontokról születik. Ezek a költemények segítenek kimondani azt, ami belül feszít: a vágyat a kapcsolódás után, az újrakezdés lehetőségét és a belső béke keresését.
Fedezd fel a magányról szóló versek világát: őszinte, letisztult, mélyen emberi sorokat, amelyek a legnehezebb érzésekből is képesek reményt és felismerést teremteni.
Olyan vagyok, mint az ősz maga, színek tánca, búcsú dala. Piros, arany, barnába hajló, minden árnyalatban szívbe szálló.Tovább olvasom…
Mikor Káin megölte Ábelt, könnybe borult az ég, Éva szíve kettéhasadt, elvesztette gyermekét.Tovább olvasom…
Ablakomon eső kopogtat, arcom a hideg ablaküvegre tapad, könnyem bánatomat mossa, míg kint a víz keveredik a porban.Tovább olvasom…
Lehajtott fejjel, hajlott háttal csak ült magányosan a hideg kövezeten. Szeméből a könnyei kiszáradtak, fogytán maradt már jártányi ereje.Tovább olvasom…
Az ajtó sokáig sarkig kitárva, nyitva állt. Aztán jött egy nap, egy csapódás, az ajtó bezárult, és úgy maradt. Sok minden kint maradt.Tovább olvasom…
Szenteste van, szíved őrülten fáj, csendes magányban magában zokog. Hiába a szépen megterített asztal, nem érdekel, hogy itt a karácsony.Tovább olvasom…
Körülöttem vannak emberek, megfagyott szívem… mégis némán didereg,Tovább olvasom…
Gyertyák fénye halványan szalad át szobám falán. Nincs kéz,Tovább olvasom…
Drága emberek, elárulom most nektek régi titkomat. *Tovább olvasom…
Sírt a hajnal, könnycseppjei kopogva vándoroltak az ablakon, akartam a csend ízét, csak ültem hallgatagon.Tovább olvasom…
Az utcán zaj, a fények égnek, Ám a szívek mélyén árnyak lépnek. A tömeg sodor, ám minden hideg, A lélek csendben sír és remeg.Tovább olvasom…
Mint egy halott csillag milliárd évnyire, a Földről nézve még beragyogja az eget, úgy te is ki itt hagytál magad után hagyva az űrt, magányt,Tovább olvasom…
A mi szerelmi padunk, ahol a nap karja is átölelt, még vár magányosan ránk.Tovább olvasom…
Szobád ablakain vastag, sötét, nehéz függönyök. Védenek.Tovább olvasom…
Fekszem az ágyamban, az óra ketyegése az egyetlen hang, a szobában egyedül suttogok, s a csendben rád gondolok.Tovább olvasom…
Egy pohár az asztalon, benne ital, A felszálló buborékokat bámulom, Mögöttem villognak már a fények, Pezsgős üvegek durrognak sorba.Tovább olvasom…
Egy kis padocskán
üldögélek egyedül
szomorú világ.
*
Tovább olvasom…
Fenyőm dobozban, a csendes éjt szipogja. Idő a padlón koppan, múlt morzsáit suttogja.Tovább olvasom…
A magányról szóló versek segítenek megérteni azt az érzést, amikor a világ elcsendesedik körülöttünk, és csak a saját gondolataink maradnak társaink. Ezek a költemények kapaszkodót adnak, erőt mutatnak fel a nehéz időszakokban, és segítenek rálátni arra, hogy az egyedüllétből is születhet új felismerés.
Kapcsolódó témák:
Fájdalom, Lélekvers, Remény, Sors, Vágyakozás.
Kapcsolódó témák:
Fájdalom, Lélekvers, Remény, Sors, Vágyakozás.