A Kövekkel Teli Puttony

Volt egyszer egy vándor, aki egy hatalmas puttonyt cipelt a hátán. Minden egyes alkalommal, amikor valaki megbántotta, vagy amikor ő hibázott, egy követ tett a zsákba. „Így nem felejtem el a leckét!” – mondta magabiztosan. Idővel a vándor már alig tudott járni, a háta sajgott, és a földet nézte, mert nem tudott felegyenesedni.
Egy esti órán, amikor a fájdalom elviselhetetlenné vált, leült egy keresztútnál. Megjelent a Csend, és megkérdezte: „Miért cipeled a hegyet, amikor völgybe vágysz?” A vándor magyarázkodni kezdett: a kövek az ő igazságai. De a Csend csak annyit mondott: „Isten nem köveket adott neked, hanem szárnyakat.” Ekkor a vándor kiborította a puttonyt. Ahogy az utolsó kő is kiesett, a háta kiegyenesedett, és rájött, hogy a dicsőség nem a teherhordásban, hanem az elengedés könnyűségében rejlik.
​