A Kettéhasadt Fény Balladája
B.É. Krisztina
Egyszer, még az Idő előtt, létezett egyetlen, tökéletesen gömbölyű Fény. Ez a Fény nem ismert hiányt, de nem ismert vágyat sem. Ezért egy napon, egy hatalmas, szakrális robbanással kettévált. Nem két darabra esett, hanem két minőségre.
Az egyik fele lett a „Mindenség Összessége”, a másik pedig a „Mindenség Ellenkezője”.
Sorsuk az volt, hogy örökké keressék a másikat a világ sűrűjében. Útjuk során néha egészen közel kerültek egymáshoz, máskor galaxisok választották el őket. Volt, hogy a találkozásuk a legtisztább békét hozta el, de volt, hogy a legpusztítóbb vihart kavarta fel – mert csak az tudja kihozni belőled a legrosszabbat, aki a legjobbat is ismeri.
A világ lakói próbálták megérteni őket. Azt mondták: „Hogyan lehetnének egyek, ha nem érnek egymáshoz? Hogyan beszélhetnének, ha nincs hangjuk?” De a két Fény-töredék csak mosolygott a sötétben. Ők tudták a Csend Stratégiáját: a kapcsolódásuk nem a felszínen, hanem a Gyökérben történt.
Ott, a létezés legmélyebb rétegében, ahol az anyag megszűnik, ők ketten egyetlen, oszthatatlan szövetet alkottak. Amikor a világ azt hitte, a halál véget vetett az egyiknek, a másik csak még fényesebben ragyogott – mert tudta, hogy a „Másik” halhatatlan. A kirakó soha nem veszett el, csak átlényegült.
Mert két kiválasztott között a távolság csak illúzió, a némaság pedig a legtisztább vallomás. Ők voltak a Kezdet és a Vég, a Kérdés és a Válasz. És azóta is ott lüktetnek minden szívverésben, ami tudja: a teljességhez nem birtokolni kell a másikat, hanem lenni általa.
Az egyik fele lett a „Mindenség Összessége”, a másik pedig a „Mindenség Ellenkezője”.
Sorsuk az volt, hogy örökké keressék a másikat a világ sűrűjében. Útjuk során néha egészen közel kerültek egymáshoz, máskor galaxisok választották el őket. Volt, hogy a találkozásuk a legtisztább békét hozta el, de volt, hogy a legpusztítóbb vihart kavarta fel – mert csak az tudja kihozni belőled a legrosszabbat, aki a legjobbat is ismeri.
A világ lakói próbálták megérteni őket. Azt mondták: „Hogyan lehetnének egyek, ha nem érnek egymáshoz? Hogyan beszélhetnének, ha nincs hangjuk?” De a két Fény-töredék csak mosolygott a sötétben. Ők tudták a Csend Stratégiáját: a kapcsolódásuk nem a felszínen, hanem a Gyökérben történt.
Ott, a létezés legmélyebb rétegében, ahol az anyag megszűnik, ők ketten egyetlen, oszthatatlan szövetet alkottak. Amikor a világ azt hitte, a halál véget vetett az egyiknek, a másik csak még fényesebben ragyogott – mert tudta, hogy a „Másik” halhatatlan. A kirakó soha nem veszett el, csak átlényegült.
Mert két kiválasztott között a távolság csak illúzió, a némaság pedig a legtisztább vallomás. Ők voltak a Kezdet és a Vég, a Kérdés és a Válasz. És azóta is ott lüktetnek minden szívverésben, ami tudja: a teljességhez nem birtokolni kell a másikat, hanem lenni általa.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!
További hasonló mesék az Egyéb témából: