PIZSAMÁS NAP

Hanna a szokásos időben kelt az öreg ébresztőóra rekedtes rikácsolására.
Ki akart pattanni az ágyból, mint ahogy azt évek óta tette, de meg se bírt mozdulni.
– Ajajj, beteg lennék? – mormolta. Aztán eszébe jutott a tegnapi nap. Zsuzsi barátnője unszolására elment egy fitneszterembe. Egyszerűen hagyta magát rábeszélni. Zsuzsi már hónapok óta tagja ennek a kis családias fitneszcsoportnak. Hanna pedig már hetek óta ígérgeti barátnőjének, hogy egyszer majd elkíséri őt az edzésre. Na, tegnap volt az a nap. Egy kisebb épület földszintjén van az edzőterem, maximum huszonhat személy befogadására alkalmas, innen a családias jelző.
Zsuzsi bemutatta barátnőjét a többieknek, aztán magára hagyta a lányt. Hanna kapott egy edzőt, aki megmutatta neki, hogyan kell használni a gépeket... A lány lassan, de biztosan bele is jött a „dologba”, szépen végigtornászta a harmincöt percet. Kicsit fáradtnak érezte magát, ennyi volt az egész. Az edzés után még beült a két barátnő a közeli presszóba, ahol elfogyasztottak egy kávét, majd hazamentek...
Most meg itt ül Hanna az ágy szélén, és sajog mindene. Gyorsan döntött: felhívta a főnökét, és beteget jelentett. Főnöke nem kérdezősködött, ismerte Hannát, tudta, hogy egy becsületes, munkáját precízen végző munkatársról van szó. Különben is a munkáját otthonról is végezheti...
Így hát Hanna otthon maradt, és elhatározta, hogy pizsamában marad, és egész nap lustálkodni fog. Visszafeküdt hát az ágyba, elővette a félig elolvasott könyvét, és olvasni kezdett. Egy idő után elálmosodott. Elaludt. Mikor felébredt, bizony dél is elmúlt már. A lány gyomra is hangos korgással jelezte, hogy ideje lenne valamit enni. Hanna ebből sem csinált problémát: pizzát rendelt magának. Jó húsz perc múlva csöngettek az ajtón. A lány odasántikált az ajtóhoz, kinyitotta azt, és meglátta őt. Az ő az egyik pizzafutár volt, akiről a lány gyakran ábrándozott: hatalmas zöld szemek, barna haj és a legszebb mosoly, amit valaha is látott. Hanna ábrándozásaiban még tovább lépett: randevú, séta, kirándulás, eljegyzés, házasság, gyerek...
Most meg itt áll a világ legszebb pasijával szemben kinyúlt pizsamában, fésületlen, kócos hajával... És mintha a fiatalember ma nem mosolyogna rá olyan kedvesen, ahogyan azelőtt szokott... Hanna átvette a pizzát, fizetett, és bevánszorgott a konyhába. Magában motyogni kezdett: „Na, ez az én sorsom. Most már lőttek a randiknak, a sétáknak. Nem lesz eljegyzés, sem esküvő. A gyerekekről is beszélve”...
Elszontyolodott. Aztán ránézett a pizzás dobozra. Mohón feltépte a csomagolást, és falatozni kezdett...