A "majdnem megvakultam" eset
Garami Nelli
Forrás: Internet
(Az eset 7 évvel ezelőtt történt, amikor egy 95 éves néni gondoztam Korneuburgban ...)
Ma délelőtt megjöttem a bevásárlásból, kipakoltam, elrakodtam, majd előszedtem az egyik új gyógyszer használati javaslatát, hogy még egyszer átolvassam. Felkapom az olvasó-szemüvegem és kezdeném az olvasást...Valahogy homályos volt minden. Ilyen nincs ! - gondoltam magamban. Reggel még ezzel a szemüveggel olvastam és mindent tisztán láttam...Újra megpróbáltam, megint semmi, a betűk összefolytak a szemem előtt. Hű, a mindenit! Ennyit romlott volna a látásom reggeltől? - morfondíroztam magamban. Lehetséges volna, hogy pár óra leforgása alatt ez történjen velem? Lehetséges bizony, Nellikém -mondtam magamnak (magamban). Mi a fenének olvasol annyit?-folytattam a gondolatmenetet. A két hét alatt, amit Ausztriában töltök az idős néninél, 3-4, néha 5 könyvet kiolvasok, nem beszélve a rengeteg keresztrejtvényről és szudokuról, amelyeket szintén buzgón fejtegetek. Az esti órákban meg minden napra "jár"egy film, amit a notebookomon nézek. Ja, meg hát a face...! Nem is csoda, hogy ilyen rohamosan romlik a szemem...Még szerencse, hogy holnap már utazom haza. Az első utam a szemorvoshoz vezet majd...Idáig jutottam elmélkedésemben, aztán megpróbáltam összeszedni gondolataimat. Eszembe jutott, hogy néhányszor láttam azt a videót, amelyikben szemerősítő gyakorlatokat mutattak be. Nosza, hát! Elkezdtem forgatni a szemeimet körbe-körbe, utána alulról felfelé, majd fordítva. A következő gyakorlat végzése közben eléggé komikus látványt nyújthattam, ugyanis a szememet "kigúvasztottam", mint akinek szorulása, székrekedése van és teljes erőből próbál valamit kipréselni magából. A torna megvolt, gondoltam, talán segített valamit szegény haldokló szememnek. Pápaszem föl, de biza még mindig homályos volt minden. Ekkor már a következő stádium jeleit véltem magamon felfedezni: az önsajnálatot. Igen, gondoltam, lehet, hogy cukorbeteg vagyok (lettem), s mostantól rohamosan romlik majd a látásom. Előfordulhat, hogy az elkövetkezendő napokban, hetekben már nem fogok semmit sem látni, mert megvakulok. Igen, ez most már tény, ezen nem tudok változtatni. Megvakulok, s talán a bánatba bele is halok. Azt már csak remélni tudom, hogy az emberek majd csupa jót és szépet fognak mondani rólam...😪A temetésemen is biztos gyönyörű, megható beszédet fognak mondani...
Szóval, így elmélkedtem, aztán még egyszer, utoljára felvettem a szemüveget, hogy hátha javult a helyzet és ekkor......!!! Megláttam a szemüvegtokban az egyik üveget...Te jó ég, a bal üveg kiesett a szemüvegemből és egész idő alatt ott lapult, sőt szerintem ott vigyorgott a tokban..!Én szerencsétlen meg egy üveggel próbáltam olvasni...Hát, igen,ez vagyok én...Megint hoztam a formámat...🙂
Visszatettem az üveget a keretbe, szemüveg a szememre és láss csodát! Látok! Mégsem vakulok meg! Nincs temetés, nincs búcsúbeszéd...Olvashatok, fejthetek, filmezhetek, "fészbúkozhatok" továbbra is...Micsoda megkönnyebbülés...!
Azért valahogy nem fér a fejembe, hogyan lehetséges, hogy nem vettem észre a hiányzó üveget...Ötlet esetleg ? 🤔
Ma délelőtt megjöttem a bevásárlásból, kipakoltam, elrakodtam, majd előszedtem az egyik új gyógyszer használati javaslatát, hogy még egyszer átolvassam. Felkapom az olvasó-szemüvegem és kezdeném az olvasást...Valahogy homályos volt minden. Ilyen nincs ! - gondoltam magamban. Reggel még ezzel a szemüveggel olvastam és mindent tisztán láttam...Újra megpróbáltam, megint semmi, a betűk összefolytak a szemem előtt. Hű, a mindenit! Ennyit romlott volna a látásom reggeltől? - morfondíroztam magamban. Lehetséges volna, hogy pár óra leforgása alatt ez történjen velem? Lehetséges bizony, Nellikém -mondtam magamnak (magamban). Mi a fenének olvasol annyit?-folytattam a gondolatmenetet. A két hét alatt, amit Ausztriában töltök az idős néninél, 3-4, néha 5 könyvet kiolvasok, nem beszélve a rengeteg keresztrejtvényről és szudokuról, amelyeket szintén buzgón fejtegetek. Az esti órákban meg minden napra "jár"egy film, amit a notebookomon nézek. Ja, meg hát a face...! Nem is csoda, hogy ilyen rohamosan romlik a szemem...Még szerencse, hogy holnap már utazom haza. Az első utam a szemorvoshoz vezet majd...Idáig jutottam elmélkedésemben, aztán megpróbáltam összeszedni gondolataimat. Eszembe jutott, hogy néhányszor láttam azt a videót, amelyikben szemerősítő gyakorlatokat mutattak be. Nosza, hát! Elkezdtem forgatni a szemeimet körbe-körbe, utána alulról felfelé, majd fordítva. A következő gyakorlat végzése közben eléggé komikus látványt nyújthattam, ugyanis a szememet "kigúvasztottam", mint akinek szorulása, székrekedése van és teljes erőből próbál valamit kipréselni magából. A torna megvolt, gondoltam, talán segített valamit szegény haldokló szememnek. Pápaszem föl, de biza még mindig homályos volt minden. Ekkor már a következő stádium jeleit véltem magamon felfedezni: az önsajnálatot. Igen, gondoltam, lehet, hogy cukorbeteg vagyok (lettem), s mostantól rohamosan romlik majd a látásom. Előfordulhat, hogy az elkövetkezendő napokban, hetekben már nem fogok semmit sem látni, mert megvakulok. Igen, ez most már tény, ezen nem tudok változtatni. Megvakulok, s talán a bánatba bele is halok. Azt már csak remélni tudom, hogy az emberek majd csupa jót és szépet fognak mondani rólam...😪A temetésemen is biztos gyönyörű, megható beszédet fognak mondani...
Szóval, így elmélkedtem, aztán még egyszer, utoljára felvettem a szemüveget, hogy hátha javult a helyzet és ekkor......!!! Megláttam a szemüvegtokban az egyik üveget...Te jó ég, a bal üveg kiesett a szemüvegemből és egész idő alatt ott lapult, sőt szerintem ott vigyorgott a tokban..!Én szerencsétlen meg egy üveggel próbáltam olvasni...Hát, igen,ez vagyok én...Megint hoztam a formámat...🙂
Visszatettem az üveget a keretbe, szemüveg a szememre és láss csodát! Látok! Mégsem vakulok meg! Nincs temetés, nincs búcsúbeszéd...Olvashatok, fejthetek, filmezhetek, "fészbúkozhatok" továbbra is...Micsoda megkönnyebbülés...!
Azért valahogy nem fér a fejembe, hogyan lehetséges, hogy nem vettem észre a hiányzó üveget...Ötlet esetleg ? 🤔
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák a Humor témából: