„hóesés” – novellák címszó szerint

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 23. 10:57 Nosztalgikus ❤️ 0 👁️ 24

A téli reggel friss, ropogós csendje betöltötte a kis falut, ahol a hó olyan vastagon fedte be a domboldalt, mintha maga az ég hullatta volna le puha takaróját, megajándékozva a gyerekeket egy újabb önfeledt nappal. A nap sugarai gyengéden csillantak meg a dér csipkézte fák ágain, és a friss hó illata úgy lengte be a levegőt, mint egy ünnepi foszlós kalácsé.

A hegyoldal tetején már gyülekeztek a gyerekek: vastag kabátba bújt kis alakok, akiknek arcán a pirosló pír nem csak a hidegtől, hanem a várakozás izgalmától is ragyogott. Az első csúszást mindig versennyel kezdték — ki ér le leghamarabb a nagy diófáig? — de a nap végére már senkit sem érdekelt a győzelem. Csak a nevetés számított.

A kép előterében egy kislány süvít lefelé a régi fa szánkón. Haját kifújja a szél, szeme pedig…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 11. 27. 07:01 Nosztalgikus ❤️ 0 👁️ 17

Elkezdődött a téli szünet az iskolában. Térdig érő hótakaró borította be a Papdombot. Szakadatlanul esett a hó, postás Kati néni alig tudta tolni a biciklijét. Mi, gyerekek segítettünk neki, beadtuk a házakhoz a küldeményt. Akkor még karácsonyi lapot küldtek egymásnak az emberek, de szépek voltak. Utána díszdobozt varrtunk belőle.

A főút mellett futott párhuzamosan a domb. Magasabban helyezkedett el, sövény volt végig az oldalán, így védelmet nyújtott, hogy ki ne csússzunk az útra. A környék összes gyereke ott tolongott. Gyalog fel a dombon, lefelé szánkón csúszva. Nem volt hótaposó csizma és overall, csak mackónadrág, melegítő, csizmában kapca (flanel anyagból lábra tekerhető ruha), és mi, gyerekek, arcunkon gyermeki örömmel. Amíg ránk nem esteledett, kint játszottunk. Boldogok…

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 30. 21:40 Mikulás ❤️ 0 👁️ 18

A havas hegyek lábánál, egy csendes, fenyőkkel ölelt tisztáson élt a világ legismertebb, mégis legrejtélyesebb lakója: a Télapó. Aki egyszer is látta őt, soha nem felejtette el azt a jóságos mosolyt, amely olyan volt, mint egy meleg takaró a leghidegebb téli éjszakán.

Egy különösen hideg decemberi hajnalon Télapó kilépett a műhelyéből, vállán a jól ismert piros kabáttal, és elégedetten nézett körbe a hóval borított vidéken. A manók már serényen készülődtek az ünnepre, ő pedig egy kis friss levegőt szeretett volna szívni, mielőtt megkezdődne az év legfontosabb napja.

Ahogy Télapó a hófödte fenyvesek felé sétált, valami furcsát vett észre. A közelben egy apró csillogó fény táncolt a levegőben. Amikor közelebb lépett, látta, hogy egy pici, reszkető hómanó áll a hóban, és sírdogál.

–…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:48 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

Tél volt, hideg volt és este. A sötétség volt mindenütt karácsony este.
A Hókirálynő olvasta a könyvét, egy kis gyerekre gondolt, mint minden este.

– Feküdj le végre, kislányom, a ma este ugyanolyan, mint a többi, csak álom.
– A Hókirálynő… anyu, mindig vele álmodom karácsonykor. Nem alszom.
– A Hókirálynő nem bánt, lányom. Télen este jön, mikor esik. Kívánságod valóra válik.

– Mit kívánsz ma este, szenteste? Álmodsz, s álmod teljesül reggelre.
– Azt kívánom, ha alszom, teljesüljön az álmom. Hókirálynő szeretnék lenni,
hogy másoknak tudjak segíteni.

Az éjszaka hideg volt, s a kislány elaludt szakadó hóesés közepette az ágyban.

Jött a reggel, s a kislány felkelt:
– Hol vagyok most? Mi ez a hideg, mely bőröm fagyasztja meg?
Hókirálynő vagyok karácsony reggel… hol vagyok?…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:50 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Hideg volt, este volt, sötét mindenhol, s csak egy lámpa ég.
Kicsi lábak alatt ropog a hó, egy kisfiú rőzsével a kezében siet haza.

– Ma biztosan kikapok… elmaradtam, sokáig dolgoztam. Világít a lámpa…
Esik a hó, de jó… karácsony van, a fa alatt már biztosan ajándék van.

Futott is már, ahogyan csak bírt, s az ajtóban anyukája várta mosolyogva.

– Eljön a Jézuska, ügyes voltál, meleget hoztál ma estére. Feküdj le, s takarózz be.

Álom jött a szemére, s csak figyelve egy hangot hallott:

– A krampusz vagyok! Nagyon rossz kisfiú voltál tavaly, ezért ajándékot nem kaptál!

Mély hang szólt, hangosan, nevetve, gúnyosan a fülébe, figyelmeztetve:

– Vigyázz! Mindig rossz voltál, de ma nagyon ráfaragtál. Idén sincs ajándék… csak egy.
Magammal viszlek a mély sötétségbe, hol velem…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:06 Fantasy ❤️ 0 👁️ 10

A történet hidegben kezdődik, este, az erdőben, farkasok vonyítása közepette.
Csillogó fény, mely mindig világít és a gyermekek álmán segít, ma este kihunyt,
s aludni senki nem tudott. A sötét felhők eltakartak mindent,
s a kislány szeme csak az eget figyelte, félve, merengve.

– Anyu, nem tudok aludni… csak dörzsölöm a szemem, a felhőket nézem.

– A jégkristály, kislányom… a hercegnő, a tündér őrzi utadat,
védi álmodat, mint minden este. De ma este hiába kereste.

– Nyitva van az ablak, hideg van, mindjárt becsukom.
Hunyd be a szemed, aludj, kislányom, csak nyugodtan…
a tündér eljön biztosan.

– De hideg van… mindegy, anyu elment. Kiülök az ablakba,
esernyővel talán látom a tündért… el vagyok keseredve.
Bár csak tündér lennék én is! Repülnék a magasba,
csillogó fényeket…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 14. 14:53 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 17

Egész éjjel esett a hó. Puha, fehér hótakaró borult a tájra. Két apró gyermek öltözködött, hogy kimehessen az udvarra. Lábukon hótaposó, rajtuk jó meleg overál. Arcukat az ég felé tartva nézték a szálló hópihéket. Aprócska kezeikben csillogott a friss hó.

– Ébike, fussunk a hóban! – hívta Édua testvérét.

Aprócska lábnyomaik mutatták, merre futnak.

– Écuka, építsünk hóembert? – kérdezte Ében.

Apa és anya is csatlakozott. Gurították a hógolyót, egyre csak nőtt. Kész lett a hóember teste, majd a feje. Rákerült a répaorr, a seprű, a kalap.

– Hógolyózzunk? – szólt oda anya.
– Igeeeen! – felelték.

Apa hógolyót gyártott, a két pici dobálta. Élvezték a friss hó érintését.

– Lassan indulni kell befelé – szólt apa.

A gyerekek vidáman futottak befelé. Még hátranéztek, és…

Írta: A. J. Vale 📅 2025. 12. 16. 09:29 Romantikus ❤️ 0 👁️ 55

Lassan sétáltam a délutáni hóesésben. 
Az óváros szűk utcácskáin keresztülvágva közelítettem kedvenc helyem felé. A hópelyhek lassan táncolva hullottak az utcai lámpák és üzletek fényeiben. A világításban egy-egy pillanatra megcsillant a hópihék apró kristályteste. A járókelők élvezték a tél csodáját – nevetgélve, andalogva sétáltak az utcákon.
Befordultam a Hotel Marine patinás épületének sarkán egy kis utcába, ahol több apró ajándékbolt, étterem mellett az én úti célom is volt. Az ódon házak kopott fatáblás ablakai behavazva figyelték az alattuk sétáló embereket.
Megálltam egy szürke, kőberakásos épület mellett. Hatalmas kirakatüvegén sejtelmes fények szűrődtek ki, amik különleges árnyékot vetettek a hófedte járdára. Felnéztem az ajtó feletti cégtáblára és elmosolyodtam: „Books and…