„karácsony” – novellák címszó szerint

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 12. 18. 20:01 Karácsony ❤️ 0 👁️ 21

Anikó

A bérház ablakán kinézve láttam, amint a szomszéd Zsóka mama kilép a boltból. A bal kezében egy reklámszatyor, a másikkal pedig húzza a bevásárlókocsiját. Ő utánfutónak hívja.

Fél évvel ezelőtt költöztem ide. Válásom után úgy gondoltam, elköltözök onnan, ahol éveken át boldog voltam. Ha visszagondolok régi életemre, egy idézet jut eszembe: „Soha ne menj arra a tájra, ahol egyszer boldog voltál, mert nincs szomorúbb temető a láthatatlan sírhalomnál.”

Új hely, új élet és új szomszédok. A lakás vásárlásakor nem kérdezhet ki senkit az ember, hogy épp milyen szomszédok laknak a vásárolni kívánt lakásnál. De nekem nem is kellett volna kérdeznem, mert csendes szomszédokat kaptam. Köszönünk, megkérdezzük, hogy vagyunk, majd mindenki megy, és végzi a munkáját.

A közvetlen…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 12. 18. 19:09 Karácsony ❤️ 0 👁️ 18

Gitta már évek óta egyedül töltötte a karácsonyt. Fia, unokái tengerentúlon éltek, csak az interneten keresztül tudtak beszélgetni. Mégsem szomorkodott. Mint minden évben, most is feldíszítette a kicsi, de formás fenyőfáját.

Szenteste délutánján szépen felöltözött, egy kancsó finom teát, teáscsészét és aprósüteményt készített a zsúrkocsira, majd kényelmesen elhelyezkedett az erkélyablak előtti hintaszékében. Szándékosan nem húzta be a függönyöket, így láthatta a háztömb előtti kicsi parkot.

A hó csendesen szállingózott, és megtapadt a fák ágain, a sétautakon. Már szinte senki sem járt a parkban, a szemközti házak ablakaiban egyre több karácsonyfa fénye világított. Gitta teáját kortyolgatva nézelődött…

Már délelőtt elment férje sírjához, és most is – mint az utóbbi időben mindig –…

Írta: A. J. Vale 📅 2025. 12. 18. 14:50 Karácsony ❤️ 0 👁️ 10

– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre.
– Biztosan. – jelentettem ki magabiztosan. – Hiszen jók voltunk. – És cinkosan rákacsintottam.
Széles mosolyra húzódott a szája és két kis gödröcske jelent meg a szája szegletében, akár édesapánknak.
– Úgy szeretném egyszer meglátni. Csak egyszer! – ragyogott fel meleg, barna szeme.
– Tudod, hogy nem lehet. Mindig éjjel jön, amikor alszunk. És nem leselkedhetünk utána! Tilos meglátnunk az angyalokat! – ráncoltam össze feddőn a homlokomat.
– Tudom. – motyogta maga elé Terka, miközben ujjával köröket rajzolt a jégvirágos ablakon. Aztán rálehelt és kezével elmázgálta a karikákat. Az orrát az üveghez tapasztotta és csak fújtatott, mint egy feldühödött bika, amíg…

Írta: Poór Edit 📅 2025. 12. 18. 14:23 Karácsony ❤️ 4 👁️ 23

Enzo, már megette a kenyere javát. Nyugdíjas éveit egyedül éli. Annyira jól tartja magát, senki sem tudná eltalálni, az életkorát. Franciaországban, Dole városában lakik, de nem túl messze a hegyekben van egy kis csinos víkendháza. Sok időt tölt ott, szereti a természetet és elsétálgat az erdőben. Felesége már régebben egy más dimenzióban létezik. 
Diákszerelemből lett házasság. Nagyon boldogan éltek, bár gyermekük nem születhetett, mégis teljesnek érezték életüket. A magány azonban nehéz lelki terhet jelentett számára. Próbált társat keresni magának, de az imádott feleségét senki sem pótolhatta. Felhagyott az ismerkedéssel, mert nem akart másoknak bánatot és csalódást okozni. Rá kellett jönnie, hogy nem áll készen egy új kapcsolatra bármennyire is szeretné a magányát enyhíteni. Minden a…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 17. 15:25 Karácsony ❤️ 1 👁️ 15

Lassan itt a karácsony, a szeretet ünnepe. Van, aki imádja, akad, aki kevésbé, van, aki kimondottan utálja ezt az időszakot és vannak, akik nem is tartják számon ezt az ünnepet.
Személy szerint legszívesebben gyermekkorom karácsonyaira emlékszem vissza. Akkor még együtt volt a család: apu, anyu és a három lánytestvér. Meg kell, említsem, hogy annak idején hozzánk nem a Mikulás és a Jézuska járt. Ennek nagyon prózai oka volt: édesanyám tanítónő volt és ugyebár ilyen, hogy Jézuska, szóba sem jöhetett pedagóguséknál. Nem kaptunk vallásos nevelést sem. Szóval, így vagy úgy, hozzánk két Télapó járt decemberben: az egyik volt a ''cipős'' Télapó (nem is tudom, miért hívtuk cipősnek, miért nem csizmásnak), a másik, aki karácsonykor jött, az simán csak Télapó volt. Amíg kicsik voltunk, apu…

Írta: Kimmel Gábor 📅 2025. 12. 17. 12:08 Karácsony ❤️ 0 👁️ 10

Pusztaszeg csendes volt. Egyetlen kis utcáján, némán honolt a közelgő tél, mely egyre inkább mutatta oroszlánkörmeit. Hol voltak már a nyári simogató napsugarak és azok a kellemesen hűvös éjszakák? A házak teteje csillogott, megfagyott minden. Péterke összébb húzta elnyűtt kabátját, mely egyre inkább foltokból állt. Foltokból, melyek testét ugyan megvédték a hidegtől, de lelkének nem tudtak menedéket adni. "De hát a folt nem szégyen." Ezt mondta mindig édesanyja, akit nagyon szeretett. Négy éve, hogy eltemették az asszonyt, aki hat évre követte férjét Isten országába. 1927 novembere tehát elég hűvös volt. 
Lassan hazaért. Mióta elárvult, nagybátyja Darnai Lajos fogadta magához. Neki egy fia volt, Kelemen. Viszont sem Lajos, sem a kis Kelemen, aki egyébként egyidős volt Péterkével, nem…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 16. 18:52 Karácsony ❤️ 0 👁️ 10

„Az igazi fény nem a szemnek, hanem a szívnek világít.”
(ismeretlen szerző)

     A tél olyan lassan ült rá a városra, mint egy vastag, hideg takaró, ami nem melegít, inkább nyomaszt. A férfi az íróasztalánál ült, ujjai a papír szélén pihentek, de nem mozdultak. Már hónapok óta nem írt. A betegség nemcsak a hangját vitte el, hanem valamit a bensőjéből is, azt a szikrát, ami mindig ott izzott benne, és szavakba formálta a világot. Most csak csend volt körülötte, és a papír vakító fehérsége. Ő pedig csak ült az íróasztalnál, nézte a papírt, és érezte, hogy a szavak, amelyek valaha könnyedén jöttek, most elhagyták. Mint a madarak, mielőtt beköszönt a tél. A toll ott feküdt a papíron, mint egy megtört szárny. A szobát csak a köhögése és az óra halk ketyegése töltötte be. Kint lassan hullt…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 16. 18:14 Fantasy ❤️ 0 👁️ 12

Sok csillag világított azon a hideg estén, és néha egy fehér felhő takarta el a Holdat, ami fényesen nézett kereken, világítva a fenyőfákat, csillogtatva a fehér, friss havat, ami még most is esett.

Egy faháznál égett a villany, vagy lámpás volt-e vajon, már nem tudhatom, csak láttam… vagy álmodtam?

Kifogy a tinta, a gyertya is lassan leég, este is van, de nem tudok aludni. Mi is történt akkor?

De szép ez a papír, ahogyan világít a gyertya és a kandalló. Tökéletes minden. Egyedül vagyok.

Csend van, este van, és vihar van. Tökéletes. Mi is történt?

Ez a tustoll mindig velem van, karmolja a papírt ez az írás. De mi is történt?

Tintába mártottam a tollam, ingujjamat feltűrtem, kortyoltam egy pohár bort, és gondolkodva írtam.

Mit is írhattam volna? – Magányos…