„karácsony” – novellák címszó szerint

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 16. 16:19 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

Balázs az asztal fölé görnyedve írt, nagyon összpontosított, nyelve hegyét ajkai közé szorította. Anya benézett a szobába, elégedetten vette tudomásul, hogy másodikos kisfia szorgalmasan írja a leckéjét. Ki is ment apához, s rögtön be is számolt neki:
– Valami nincs rendben ezzel a gyerekkel, saját magától kezdett leckét írni.
– Lehet, hogy megkomolyodott… – válaszolta apa.

Pár perc múlva megjelent a szobában Balázs.
– Készen is vagy a leckével? – kérdezte anya.
– Igen, készen vagyok, de nem a leckével, hanem a levéllel.
– Milyen levélről beszélsz? – kérdezte apa.
– Felolvasom – mondta a kisfiú, és felolvasta a levelet:

„Kedves Télapó!
Tudom, hogy még csak március van, de azért írok neked ilyen korán, hogy időben megkapd ezt a levelet. Tavaly is írtam neked, semmi másra nem…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 16. 13:30 Karácsony ❤️ 0 👁️ 13

Idén félek a karácsonytól. A lassan behegedő sebeket feltépi majd. Ez az ünnep édesapám hagyományaira épült a családunkban. Sajnos ő maga már öt hónapja nincsen közöttünk. Rengeteg kérdés merül fel bennem.
Mi lenne a jobb? Tartani a hagyományokat vagy újakat teremteni? Melyik fájna jobban?
Szerintem jelenleg én alakítanám a legjobban Ebenezer Scrooge karakterét, aki a karácsonyról inkább hallani sem szeretne.
Itt is van a következő kérdés. Apukám mit szólna, ha azt látná, hogy kerülöm a számára legkedvesebb ünnepet?
Az biztos, hogy a csúcsdíszt, amit minden évben ő rakott a fára, az idén a fa mellett lesz.
Csendes, tiszteletteljes és a lehetőségeimhez mérten édesapám kedvéért megpróbálom boldogan tölteni az ünnepeket.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 16. 06:03 Karácsony ❤️ 1 👁️ 14

A tél csendesen borult a hegyek közé simuló völgyre. A fenyők ágai roskadoztak a hótól, a levegőben frissen hasított fa illata keveredett. Karácsony közeledett, és a táj lassan ünneplőbe öltözött.

A völgy szélén, egy mohával fedett pici házikóban élt három tündér. Nem voltak nagyobbak egy gyerekkéznél, mégis régóta őrizték a gyógyítás és a szeretet titkait. Líra volt közülük a legidősebb, haja ezüstösen csillogott, tekintete mindent észrevett. Csendilla ritkán beszélt, de az ujjai alatt az öltések sosem tévedtek. Aprócska Pír mosolya pedig ott maradt a levegőben, akár egy meleg gondolat.

Azon az estén elővették a varázstűt. Nem közönséges eszköz volt. Egyetlen öltése össze tudta ölteni azt, ami elszakadt – nemcsak anyagot, hanem szeretetet, biztonságot és reményt is.

A falu…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 16. 01:59 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 16

Kevin McCallister karácsonyi ajándéka számomra

December 23-án reggelre hófehér hó lepte be a tájat.
Lám-lám – nyugtáztam magamban örömmel –, mégis fehér karácsonyunk lesz!?
Legalább lesz egy kis plusz örömöm is az ünnepek alatt.

Szomorú volt pont a hangulatom, mert
unokám aznap jelentette be kamaszos
hangnemben, hogy a közös mézeskalács-sütögetése – ami szinte hagyomány volt már nálunk minden karácsonykor – az idén először elmarad, mondván: ő nem akar már ilyen dedós dolgokat!
Nem volt mit tennem, szomorúan vettem tudomásul, hogy a gyerek bizony kezd felnőni!
(Az utóbbi időben sajnos eltávolodtunk egymástól.)

Karácsony másnapjára váratlanul az unokám megbetegedett, és mivel szülei dolgozni mentek éjszakára, megkért, hogy aludjak náluk, ne legyen otthon egyedül az ünnep…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 15. 00:16 Karácsony ❤️ 1 👁️ 13

A tél levegője hideg volt, mégis puha, mintha valami régi emléket hordozna magában. A hó lassan hullott, olyan óvatosan, mintha tudná, hogy most nem szabad zajt keltenie. Mintha a világ is tudná, mit jelent valakit hiányolni. Matilda a kapu előtt állt, a fehér kendőt a mellkasához húzva. Nem azért, hogy ne fázzon, hanem mert belül fázott. Az anyukája kendője volt. Nem volt rajta már az anyu illata, mégis úgy tartotta, mintha maradt volna benne valami belőle – valami meleg, valami élő, valami, ami nem ment el vele együtt.

Bent meleg volt. A kandalló halkan ropogott, narancs fényt lélegeztetve a szobába. A karácsonyfa lámpái lassan hunyorogtak. Az apa ott ült a kanapén, kissé előredőlve, összefont kézzel. Nem sírt. Csak tartotta magát – túlságosan is. Matilda tudta, hogy neki is…

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 12. 14. 17:46 Karácsony ❤️ 1 👁️ 97

Niko nyolc éves volt, és az idei tél hidegebbnek tűnt, mint bármelyik korábbi. Nemcsak a hó miatt, hanem a lelkében is. Az anyukája reggeltől estig dolgozott a kikötői raktárban, hogy legyen mit enniük, és esténként, mikor Niko már lefeküdt, még akkor is hallotta, ahogy a konyhában halkan mosogat.

Apját évek óta nem látta. A szülei elváltak, amikor még kicsi volt. Azóta karácsonykor mindig azt kívánta, bárcsak újra együtt lennének.

Most is ott ült az ablaknál, a hópelyheket figyelte, és az anyja fényképe mellett egy apró papírfecnire ezt írta:
„Karácsonyra csak azt kérem, hogy apa hazajöjjön.”

Másnap reggelre nagy hó esett. Az iskolában senki sem figyelt rá, a gyerekek bandákba verődve játszottak, Niko meg egyedül épített hóembert az udvar szélén. Mikor hazaért, a ház üres volt…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 13. 15:40 Karácsony ❤️ 0 👁️ 14

Rettenetesen nehéz éven vagyok túl. Sokat gondolkodnom mi az, amit már túléltem. Bevallom őszintén elfog a félelem ahogy a karácsony közeleg. Az év legérzelmesebb pár napja. Az elmúlt időszakban, amely számomra a gyász feldolgozásának jelentős terepe volt, próbáltam minél kevesebb érzelmet megélni és most jön az a három nap, amikor dúskálhatunk majd benne, ha szeretném, ha nem. Vajon, hogy fog érinteni, hogy nem egyre többen álljuk körbe majd a fát, hanem egyre kevesebben.
Ki rakja fel a csúcsdíszt? Harminchét évem alatt harminchétszer az az ember tette fel, aki idén már nincs velünk. Mit rakjunk az ünnepi asztalra hiszen édesanyám mindig azt főzte, amit édesapám szeretett volna. Karácsonyi hagyományaink leginkább apukám köré épültek. Mi lenne a legjobb? Elmenekülni? Számtalan gondolat…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 09. 22:42 Karácsony ❤️ 2 👁️ 21

Eszmi még alig volt több fényből született szelíd rezdülésnél, amikor Isten magához hívta, és kedvesen szólt hozzá: – Eszmi, egy feladatot bízok rád. Ültess egy fát. Nem akármilyet: egy Csillagfát. Olyan fát, amelyben minden fény egy-egy lélek reménye, tisztasága és ereje. Gondozd nap mint nap, szeretettel, ahogy csak egy angyal tud szeretni.
Eszmi két kezébe fogta a piciny, fénylő magot, és a mennyei kert egyik hófehér tisztásán elültette. A mag csendesen fölfénylett, az angyal pedig minden reggel és este hozzá hajolt. Rásimította gondoskodását, énekelt neki, s a fa lassan növekedni kezdett. Évek múltak el, a csillagok száma pedig egyre nőtt az ágakon. Némelyik finoman pislákolt, másik ragyogva lobbant fel, de mindegyik Eszmi szeretetéből született. Ő sosem fáradt el; az angyali…