A párna sarka kissé megsárgult már az időtől, de a fehér anyagon pirosló apró hímzések még mindig ugyanolyan dacosan tartották magukat, mint azon a délutánon, amikor nagymama az utolsó öltést is elhelyezte rajtuk. „Ebbe belevarrtam a türelmet” – mondta akkor, és én gyerekként nem értettem, hogyan férhet el egy erény a cérnaszálak között. Most, harminc évvel később, a homlokomat a hűvös vászonnak döntve végre értem. Ez a párna nemcsak tollal van tele; benne van az összes el nem sírt könnyem, az összes tizenéves kori világfájdalmam és a felnőttkorom csendes magánya. Amikor ezen a párnán alszom, mindig ugyanazzal az emberrel találkozom: önmagammal, aki még hitt a tündérmesékben. Akihez ezen a párnán keresztül vezet az út, az nem egy szerelmes vagy egy barát, hanem a múltam tisztasága. Az…Tovább olvasom…
Egy méretes kavicsot dobott a holtágba. Nagyot csobbant, majd szabályos köröket képzett a víz sötét, tükörsima felszínén, miután elmerült. Mindezt csak a Hold halványsárga fénye világította meg a forró nyári éjszakán. Régóta ott ücsörgött az egyik parti padon, észre sem vette, hogy rásötétedett. A távolban békakuruttyolást hallott, és a part belső része felé pillantott. Egyetlen helyről szűrődött arra némi fény, ami szinte eltörpült a mindent körülölelő száraz sötétségben. A régi fakocsmából származott, ami nem túl hivalkodóan, de várta vendégeit. – Eljött az idő – nézett a kocsma felé, majd a fojtó meleg ellenére is megborzongott. Eljött az idő, amire már több mint két évtizede várt. Akkor is hasonlóan perzselő napok voltak. Tombolt a nyár, amikor a kórussal kirándulni indultak. A…Tovább olvasom…
– Látom, őszintén szereted Balázst. – Igen, azt hiszem, ő az, akire mindig is vágytam. Ilyen férfit még nem találtam. Most már úgy vélem, vele tudnám leélni az életem. – Miért van az, hogy mégis azt érzem, van valami kimondatlan probléma? Tudod, lehet, hogy türelmetlen vagyok, de már nagyon szeretném, ha eljegyezne. Gyakran látom álmomban is, hogy egy ragyogó, ezüst gyűrű van az ujjamon. – De? – De valahogy ő ezt szóba sem hozza. Ha közelítünk is a témához, hamar más dologról kezd el beszélni. Semmi konkrét, semmi ígéret. Akkor ezek szerint nem tudod, hogy Amerikában él a felesége és a kisfia, odaköltözik vissza.Tovább olvasom…
Gugyerák Lajos leginkább elipszilonnnyyyyal..-))) avagy Gugyi… csak így lazán. Egy kabaréjelenet főszereplője, akit Bárdy György művész úr személyesített meg. Késő ősz volt már. Napnélküli, ködös, nyirkos volt az idő. Endre a műszak végén jött ki a vállalat kapuján. Szürke nyúlszőrkalapját a fejébe nyomta, és a sálját szorosabbra fonta a nyaka körül. A gyár kapujával szemben volt a buszmegálló. Igyekezett, hogy ha jön a busz, felférjen rá. Mellettük még volt egy textilgyár is. Annak a munkásai is ebben az időben jöttek ki a gyár kapuján. Nem tülekedett, felfért a buszra így is. Megállt egy üléssel szemben. Lenézett, és egy kis aranyos kb. 2 éves fiúcska nézett vele szemben. Egy férfi ölében ült. A kis nadrág szára feljebb csúszott, és kint volt a pici lába, a zokni meg épphogy…Tovább olvasom…
A nő színész volt. Kezdő színészeket általában kivétel nélkül mindig lepaterolták a vidéki színházakba. Annyira kislányos arcú volt és elégedetlen, mert kivétel nélkül szinte mindig, hiszen kislányos alkata korántsem volt szerencsés egy-egy nagyobb volumenű tragikus karakter megjelenítésére. Teljesen kizárt dolognak számított, hogy az évad elején ő fogja játszani mondjuk Heda Gablert, vagy Anna Kareninát. Ezt borzasztóan nehezére esett elfogadni, hiszen húsz-harminc évvel még bármelyik gyermekarcú színész lehetett a színpadon, vagy a filmen is bármi, amivel az adott rendezővel megegyeztek. Most viszont kivétel nélkül vagy dögös, szexis naivákat játszott, vagy egy-egy játékfilmben ő volt az a gyönyörű szépség, aki az egyszerű földi halandók számára egyaránt elérhetetlen és…Tovább olvasom…
Nézek a tükörbe, és látom megfáradt és gondterhelt arcomon a ráncokat, és mély barázdákat. Elszomorodom. Már nem én vagyok az a kislány, aki még nagy ritkán előbújik a tükörből, és vidáman rám mosolyog. Az összes mély vonalban ott bújnak meg életem árulkodó jelei. Az élet és a nehézségek nem megerősítették, inkább megtörték a testem és lelkem. Sokszor a világ összes problémáit is magamra veszem, és nagyon tud bántani, ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak. Kihalt a szeretet. Nehéz terhekkel megpakolt batyut cipelek a múltból, bár sokszor megpróbálok vidám és humoros lenni, valójában nem ismer senki. Nem panaszkodom, teszem a dolgomat, hol jól, hol rosszabbul, s ha néha kihajt még egy törékeny hófehér kisvirág az újabb ráncokból, azt jelenti, hogy még itt vagyok, és próbálom az…Tovább olvasom…
Ana Angliában, Londonban él férjével és két lányával. Jelenleg az egyetemen tanít pszichológiát. A férje Thomas, aki villamosmérnök. A lányok már nagyok, és önálló életet élnek. Az idősebb Lisa, írónő, és jelenleg írói válságban szenved. Este hét órakor megcsörrent Ana telefonja. Éppen vacsorához készülődtek a férjével. – Anya…! Kérlek, segíts…! Nem tudom, hogyan tovább…! – szólalt meg sírva a telefonban Lisa. – Mi történt, kislányom? – Szorít a határidő a könyvem befejezésével, és egy fia gondolat sem jut eszembe. Már mindent megpróbáltam, de rágörcsöltem az egészre. A kiadó folyamatosan zaklat, hogy mikor adom már le a kéziratot. Így teljesen megakadtam az egésszel. Ha nem fejezem be időre, felbontja velem a szerződést. Tudod, ezen nekem most nagyon sok múlik. – Igen, tudom…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Két álomgyönyörű hölgy beszélget az egyetem mélyföldszintén, tehát közvetlenül a felszín alatt, mintha szándékosan szeretnék kikerülni a legtöbb érthetetlen, avagy újonnan érkező, ügybuzgó, kíváncsiskodó embert, aki előszeretettel bámulják meg őket. Ülnek, miközben hevesen gesztikulálnak, suhog a ruhájuk, időnként egyszerre fölnevetnek. Jólesik szirénszerű, angyali nevetésük. Mintha magától értetődőnek hatna a titkos közvetlenség, mellyel nem csupán egymáshoz, de a szűkebben vett mikrovilághoz is mindketten viszonyulnak. Halkan és óvatosan köszönök nekik, de mintha nem akarnák meghallani, tovább beszélgetnek maguk között. Látszólag persze ügyet se vetve rám. Kicsit látótávolságukba kerülök szándékosan, és integetve jelzem, hogy legalább vegyenek észre; az egyik szőke kedvesen…Tovább olvasom…