16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A legrosszabb talán az volt a nyári szünet előtti utolsó néhány tanítási napnak korántsem nevezhető héten, hogy voltak sajnos olyan, szó szoros értelmében szociopatikus, pszichopata lelki tulajdonsággal megáldott kamasz srácok, akik előszeretettel terrorizáltak, sanyargattak másokat, és akkor voltak a lehető legboldogabbak, legelégedettebbek, ha az egyszeri borsot töréseken túlmenően pokoli fájdalmakat és stigma, lyukasodó sebeket égethettek a kevésbé szerencsés, érzékeny, sebezhető lelkébe. Ilyen volt – többek között –, amikor nyolcadik vége felé a kisstílű kis féreg Soós Karcsi rajzszöget tett előbb csak néhány kamasz lány székére, hogy amikor leülnek az órakezdet utáni vigyázzállást követően, fájdalmasan felvisítsanak, akár a kiscicák. Később pedig, hogy gyilkos-szadista…Tovább olvasom…
A kis patkánylyukra emlékeztető osztálytermet, ahol három ember is meglehetősen szűkösen, kényelmetlenül fért meg, nemhogy egy harmincnégy tagból álló egyetemista csoport, a fokozatos, mélyen meggyökeresedő, szirupos félelemmassza ülte meg. Úgy érezhette itt bent magát az ember, mintha szándékosan ketrecbe, vagy valamiféle olyan miniatűr buborékba zárták volna, ahonnét nincs menekvés, nem lehet kiút sehova. A tétova egyetemista – akit a háta mögött mindenki csak hülye gyereknek vagy idiótának nevezett – összeszedte minden maradék bátorságát, és bár egyetemista évei alatt már számos formában felmerült benne az öngyilkosság gondolata, hiszen úgy érezte, hogy mind a docensek, mind a tudálékos professzorok is mind-mind megszégyenítik. Erre bizonyíték volt a múltkor is az irodalmi…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Sokszor a legegyszerűbb mindennapok jelentik a legnagyobb megoldandó fejtörést, vagy kínos Kolumbusz-tojást az egyszerű, átlagember számára. Kozma András balszerencséje az volt, hogy miután apja buszvezetőként meglehetősen sok baráti és egyéb jellegű kapcsolatra tett szert, éppen ezért egyik ismerős kollégájához íratta be kissé mulyának, nyámnyilának bélyegzett, egyszem felnőtt fiát, hogy szerezze meg végre valahára a jogosítványt, amit már tizenhat éves kora körül illett volna megszereznie, hogy buszvezető vagy kamionos váljék belőle, és végre rendes keresménye lehessen, hiszen így még mindig a szülei nyakán élősködött, bár eljárt alkalmi munkákba dolgozni, és a legtöbb kíváncsiskodó, kellemetlenkedő szomszéd vagy megszólta Kozmáékat, vagy ironikus módon gratulált nekik, hogy még mindig…Tovább olvasom…
A villamosvezető szinte semmit sem vett észre. Olyan fülledt, áporodott, páradús, kánikulai nap volt ez is, akárcsak a többi nyárias nap. Egykedvűen végezte a munkáját. Ha tilos jelzést kapott, természetesen addig nem indult el, amíg a kis lámpa sárgára nem váltott. A szerelvény pengeéles acélkerekei gördülékenyen mentek át a vágányokon. Nem szóltak, nem figyelmeztettek, hogy egy idősebb, aggastyánkinézetű, valószínűleg hajléktalan férfi fekszik a sínek között, és úgy tesz látszólag, mintha csak szunyókálna. Az egyik utas – akibe szorult néminemű lélekjelenlét –, azonnal meghúzta a kis piros vészfékező kart, és a szerelvény kocsija vészterhesen, csikorgó fékezéssel megállt, majd parancsszóra az összes automatikus lengőajtó kinyílt. – De hát mi történhetett?! – néztek önmaguk között…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Sára éppen a családi ház kerítéspatkáján üldögélt, amikor egy rozoga, szétesőfélben lévő kisteherautó kanyarodott be a hangulatos, kertvárosias utcába. Csajos barátnői többsége letöltött valami ostobácska és kellőképp gyerekes horoszkóptanulmányozó applikációt, mely – állítólag – percre pontosan megjósolta az ember számára, hogy az adott nap milyen lesz a bolygók együttállásán túl a közérzete és a hangulata. Elvégre minden mindennel összefügg. Nem igaz?! Ahogy részletekig menően megnézte magának a hordóhasú, pocakos, magas, kopaszodásnak indult férfit abban az időtlennek látszó farmeros overállban, melyet most viselt, valósággal képtelen volt akárcsak egyetlen pillanatra is elhitetni önmagával a tényt, hogy bármiféle rokonsági kapcsolat is fennállhat kettejük között. – Jó reggelt! –…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A legnagyobb feltűnést – általában – mindig azok a nők gyakorolják egy adott társadalmi csoportra, akik vagy dögös szuperbombázók, vagy olyan fizikai adottságokkal rendelkeznek, melyekre óhatatlanul is a legtöbb ember nyálcsorgatón, sóvárgó mohósággal felkapja a fejét. Egyesek még elismerésük jeleként füttyentgetnek nagyokat. A fantasztikusan sugárzó, nagy barnaszemű teremtés kontyot viselt, nyárias szoknyáját akár a legfinomabb anyagból is szőhették volna. Magas sarkú cipőt és kis táskát hordott; mindene annyira tökéletesnek, kifogástalannak tűnt, mintha a Monacói Hercegségből vagy valamelyik alkotmányos monarchiából jött volna látogatóba. Sugárzó, angyali lénye egyáltalán nem volt tekinthető sem szokványosnak, sem megszokottnak. Minthogy a legtöbb ember nehezen is tudta volna…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az özvegy öregasszony erősen sántított, vonszolta beteges, feldagadt lábát, de ahhoz túl makacs, büszke és talpraesett volt, hogy akár botot használjon. Egyetlen unokáját ment állandóan meglátogatni. Ha esett, ha fújt, özvegy Hubrik Ferencné felült a csupán ritkán járó távolsági buszra, vagy éppen vonatra szállt, ha a szükség úgy hozta, és belepakolta gurulós szatyrát mindenfajta, főként tartós élelmiszerrel, de volt ott főtt, friss étel is, ha egyetlen unokája megéhezik, akkor semmiben se szenvedjen hiányt. Férje már huszonhat éve a földben nyugodott, és az özvegyasszony most jócskán aggódhatott azért, hogy egyetlen fiúunokája ne kövessen el semmi ostobaságot. Ugyanis már vagy nyolc hónapja volt, hogy menyasszonya a polgármesteri hivatal előtt azt mondta, hogy nem szereti, és hogy akadt…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Úgy érezte, hogy csakis áruló lehetett azon a bolondos ballagáson, amit bevállalós, vállalkozó szellemű osztálytársai találtak ki, csakhogy egymást és főként arrogáns, exhibicionista osztályfőnöküket minél hatékonyabban szórakoztathassák. Egy idő után már nem volt annyira humoros, vicces, hogy mindenki egyedül csak az idióta hülyegyereket vagy az osztály ügyeletes, szánalmas bohócát lássa benne. Eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, de ennek a szánalmas, megalázó hagyománynak egyszer és mindenkorra véget vet. Már csak az alkalmas pillanatra várt. Szerencsére éppen kapóra jött neki, hogy angoltanárnője kisebb munkára fogta. Papírból és kartonokból kellett összeragasztani különböző díszeknek valókat, és az sem igazán volt baj, ha nem sikerült, mert a kutya sem vette észre — legfeljebb a…Tovább olvasom…