Feltűnően csinos, kétgyerekes anyuka minden áldott reggel edzéssel kezdte a napot. Külön erre a célra beszerzett egy komplett edzéshez való stretch-ruhát, sportcipőt, fejpántot és mindent, ami annak a megkönnyítéséhez kell, hogy a testsanyargatás minél elviselhetőbb legyen. A legtöbb ismerőse, és baráti köre nem tudta mire vélni azt, hogy világ életében tökéletes, bombázó alakjához miért kell naponta akár több órán keresztül is kiadósan, és tartósan sanyargatnia önmagát. Felvette a sportcipőt, befőttesgumival lófarkba kötötte vállig érő haját, fejpántját is felvette, majd okosórája digitális számlálóján ellenőrizte a súlyt, kalóriatáblázatot, és főként a kilométertávolságot, melyet már tervezett be, és a szokásos bemelegítő, nyújtógyakorlatok után előbb komótosan, majd fokozatosan…Tovább olvasom…
Az az átkozott okostelefon állandóan csöngött. Mintha egy egész örökkévalóságig csöngött volna, ahol az idő már nem is létezik. Úgy érezte, szinte azonnal kiadósan megfájdul a feje, ha nem vehet be legalább két-három aszpirint egy kis üdítővel. Kissé hevesen, agresszívan masszírozni kezdte halántékát, majd fejét, és mintha visszketésnek indult volna makulátlan fejbőre is, amin most szigorú kontyot viselt. – Igen… köszönöm, hogy visszahívott, sokat jelent… hát nézze… sajnos pillanatnyilag totálisan be vagyok táblázva, de talán az ebédszünetem szabad, ha az megfelel Önnek…? Az nagyszerű, akkor majd ott találkozunk fél tizenkettő magasságában… én is várom már… visszhall… – Sokszor ténylegesen úgy érezte, mikor legalábbis telefonon beszélt valakivel, hogy valósággal azonnal maga elé tudta…Tovább olvasom…
Berkes Tamásban hihetetlen érzelmi viharok, belső, lelkiismereti kataklizmák dúltak. Még nyurga, szemüveges, lenszőke hajú, éppen csak kamaszodó kissrác volt, amikor szülei valóságos ultimátumot adtak neki: szüntesse be az összes fennálló barátságát, mert el fognak hamarosan költözni, és így nem lesz ideje fenntartani kapcsolatait. Így történt, hogy se istenhozzád, se egyéb érzékeny búcsú a nagyon jó barátoktól: a panelszigeten egy szép napon Tamásék családja végleg elköltözött. Most úgy érezte, ismételten át kell élnie egyfajta különleges tűzkeresztséget, egy olyan belső lelki metamorfózist, mely talán igazán csak azokra az emberekre jellemző, akiket valódi sorstragédiák és egyéb gyermekkori eltűrt nyavalyák edzettek, treníroztak hozzá a nagybetűs, kegyetlen élethez. Meleg, kissé…Tovább olvasom…
Ignác világ életében takarító volt. Egy diplomás, önálló értelmiségi takarító. Mondhatnák a laikusabbak, hogy hát igen! Mert olyan világ volt, hogy akinek bizalmi – mondhatni – protekcionális és egyéb befolyásos jellegű kapcsolatai akadtak, azok érvényesültek jóformán az élet bármilyen területén. Pedig ha valaki, akkor aztán Ignác a maga sokszor különös, különc, már-már kissé csetlő-botló, szeleburdi és persze méltán habókos módján a targoncavezetői, árufeltöltői tanfolyamoktól kezdve egészen a szoftver- és számítástechnikai tanfolyamokig jóformán mindent vitéz módon elvégzett, és bár számos hivatalos papír és nyomtatvány birtokosa volt, amit megcsinált abban a percben, hogy az egyetemen is átvette szerénykedő bölcsészdiplomáját cum laude, egyre kiábrándultabb realizmussal és cinikusan…Tovább olvasom…
Lívia tökéletesen meg volt róla győződve, hogy talán örökre benne ragad a tanárkodásban. Pedig – ha valamely szakma –, akkor a pedagógusi pálya mostanság csöppet sem kecsegtetett előléptetési lehetőségekkel. Már ha az előléptetési lehetőségek címszó alatt a jutányos órabért és a megfelelő jövedelemkiegészítést értjük, vagy egyáltalán azt a fajta különleges szakmai, emberi megbecsülést, ami miatt a következő generáció szemében egyáltalán vonzó lehet ez a hivatás. Még jócskán élt benne az eleven emlék, amikor a legelső tanári munkanapját elkezdte: halhatatlan buzgalom és szorgalom élt benne, és úgy tekintett önmagára, mint aki egy szép napon – ha törik, ha szakad –, akkor is el fogja érni, hogy az iskola, ahol állást vállalt, messzemenően kiemelkedhessen a többi közül, és diákjaiból…Tovább olvasom…
A harmincas évei elején járó, hihetetlenül karizmatikus, modellalkatú hölgy nagyon el volt keseredve. Legutóbb is, amikor amolyan „bemutatkozó vacsorára” hívta meg vőlegényét, vállalkozó, befolyásos apja szó szerint félrehívta egyetlen felnőtt lányát, és kategorikusan kijelentette: ha hozzá megy egy szegény, ágrólszakadt, csóró tanáremberhez, aki képtelen lesz eltartani, akkor meggyűlik a baja, mert többé nem szívesen látott vendég a családban. – Ezt nincs jogod megtenni! Vedd tudomásul! Felnőtt nő vagyok, és azt teszek az életemmel, amit csak akarok! – dühösen toppantott egyet lábával, mire apja kissé hátrébb húzódott, és megijedt. – Kislányom! Én csak a te boldogságodat szeretném! Talán baj az, hogy megmondom az igazat?! – kérdezte nyíltan, mint aki vérig van sértve. A helyzet…Tovább olvasom…
Dona Theresa Garcia Sanchez egy Sevilla melletti, hangulatos kis falucskában éldegélt jobbára egymaga. Felnőtt unokája, Miguel Raffael kissé bumfordi, termetes, de annál jószívűbb ember volt, aki szinte vakon teljesítette idős, özvegy nagyanyja minden kérését. Ha hajnali időben – ami nagy általánosságban öt-hat óra körül következett be – narancsokat kellett szedni a kertből, akkor Miguel Raffael máris kikelt pihe-puha ágyából, és zokszó nélkül munkába állt. A kis falu híres volt a narancstermesztésről. Itt semmit sem dobtak hitvány könnyelműséggel a szemeteskosárba. Legyen az érett, túlérett vagy éppen fonnyadt narancs, szinte mindent felhasználtak. Így a gazdagság vérkeringése is legalább folyamatosan mozgásban lehetett. A helybéliek különleges tisztelettel övezték Dona Theresát, aki…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ami a csókolózást illeti. Nyilván elsőre szinte senki sem lehet se Casanova, se Don Juan, sem pedig várprofil! Vannak olyan beállítottságú, a társadalom által talomba vagy süllyesztőbe suvasztott „lúzer-emberek”, akikkel alapból nemhogy különleges és megismételhetetlen élmény lenne az adott nyelv- és nyálcserés romantikus folyamat, de egyenesen visszataszító és velejéig undorító is, hiszen az adott illető nem elég, hogy a béna Beatles-frizurájával totális idióta hülyegyerekként fest, de ehhez még hozzájön az undorító, leginkább fokhagymaszagú szájszaga, amit – sajnos a legtöbb hölgy – korántsem visel jól. És akkor még igyekeztem finoman fogalmazni. Ugyanakkor a társadalmi változások is mintha kategorikusan megkövetelnék azt, hogy csórókkal, illetve az alsóbb középosztály emberkéivel…Tovább olvasom…