„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 01. 23. 14:27 Igaz történet ❤️ 2 👁️ 24

Kint nagy pelyhekben hullott a hó, a kandallóban pattogott a tűz. Friss kalács és kakaó illata terjengett az aprócska szobában. A karosszékben pihentem. Téli szünet volt, így nálam voltak az unokák napközben. A gyerekek kérlelni kezdtek.

– Nagyi, kérlek, mesélj nekünk!

Meggyújtottam egy gyertyát, mert a régmúltról meséltem, és úgy gondoltam, így jobban el tudják képzelni, milyen volt, amikor én voltam kisgyermek. Akkor még gyertya világított lámpa helyett.
Az apró gyermekek körém ülve hallgatták a mesét.

– Egyszer volt, hol nem volt…

Annyira belemélyedtünk a mesébe, hogy észre sem vettük, amikor a szülők megérkeztek.
Amikor odanéztem a gyermekemre, szemében egy aprócska könnycsepp csillogott. Felidézte, amit látott: saját gyermekkorát, amikor a mesét neki…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 22. 14:06 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 19

Az erdőben vígan trilláztak a kis madárfiókák, várták haza anyjukat, hogy éhes begyüket megtöltse ennivalóval. Sürgetően csiripeltek, régen megemésztették már tegnapi vacsorájukat. Az öreg vadász is ebédjéhez készülődött. Tüzet rakott a kunyhója mellett és felkockázta az otthonról hozott szalonnáját, a hozzá való vöröshagyma ott lapult szütyője mélyében. Mostanában egyedül szokta elkölteni az ebédjét. Régen volt már mikor kis családjával együtt ültek az asztalhoz. Évek óta magányosan járta az erdőt. Ismert minden fát, bokrot, rókaodút.

Tavasszal szerette legjobban az erdőt, amikor éledni kezdett a természet téli álmából. Először leolvadt és felszívódott a megfáradt hó a gallyakról és az aljnövényzetről. Aztán kidugta orrát a legelső kis fűszálacska az avar alól és sorra követte őt a…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 21. 10:10 Spirituális ❤️ 0 👁️ 15

Valahol a Földön létezik egy kis ősi kápolna a fenyvesek között. Kissé távolabb vezet egy főút, amely bevisz a településre. Pár százan lakják csak, de nyílt és barátságos, segítőkész emberek.

A kápolnába belépve a többszáz éves ódon falak illata érződik. Az egyszerű, fehérre meszelt falakon kiemelkednek Jézus és Szűz Mária képei. Középen az oltár a maga egyszerűségében is az alázat érzését kelti a látogatóban. A régi, kopott imapadok két sorban húzódnak a falak mellett. Egyszerre talán százan, ha beférnek. Azonban soha sincs tele.

Az itt szolgáló atya már a hatvanas éveit tapossa. Egy szoba-konyhás kis gondnoki lakásban lakik, mely közvetlenül a kápolnából nyílik. Édesapja is itt szolgált, szinte belenőtt a hivatásába. Neki nincs utódja, egyedül tengeti az életét. Néha a…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 20. 18:33 Élet ❤️ 3 👁️ 19

Két tacskó fizimiskájú kutya fogócskázott az út szélén. Lábnyomaik kirajzolódtak a frissen esett havon. Az egyik eb gyorsabbnak tűnt, ám amikor már jócskán előrébb haladt, bevárta lemaradt társát. Olyanok voltak ők, mint két jó barát. Szerettek együtt lenni, de olykor útjaik másfelé ágaztak. Egyikük a fűben szeretett kotorászni, izgatta a földlakók változatos illata. A másik inkább a levegőt kémlelte, mintsem a földben turkált volna. Azt gondolta, könnyűszerrel elkaphatja az élelmüket kereső gerléket a parkban, akik a bokrok aljáról csőrükkel próbálták felszedegetni az elhullott magvakat. A madarak azonban a kutya jelenlétét észlelve ügyesen felröppentek biztonságot adó világukba.

Emese rózsaszín bekecsében éppen a „föld felett járt” magasröptű gondolataiban. Nehéz volt megértenie…

Írta: Ilona Köteles 📅 2026. 01. 17. 18:36 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 18

Szülei nagyon szépen nevelik egyetlen kisfiúkat. Bár tévét nem néznek, az náluk nincs is… mégis Andris nagyon sok szép verset, éneket, mesét ismer.
De nem csak ismer, nagyon szépen szaval, még szebben énekel, és felépített egy mesevilágot is Lító országaként.

És közeledett a nyár…

Hogy Andris napjait ne töltse a kis szobája négy fala közt, nyári táborokban gondolkoztak a kisfiú részére. Reggel vitték, délután hozták.
Az egyik táborozás már öt napos és állandó ottlétes volt. A szülők annyira izgultak, hisz első alkalom volt, hogy gyermekük nélkül maradtak, aggódtak is, és még beszélni sem tudtak vele. A megegyezés a felügyelőkkel az volt, hogy minden nap videót, sms-eket küldenek a szülőknek.

Minden hiába, a hiány, Andris hiánya nagy űrt hagyott a szívükben. Nem volt kit…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 17. 14:54 Élet ❤️ 3 👁️ 21

Az őszi szél olyan hatalmas erővel süvített, hogy szerteszét fújta a lehullott faleveleket, amit halomba söpörtek a ház szorgalmas lakói. István, akit felesége és barátai csak Pistának becéztek, kivette a levelet a postaládából. Már a feladó elolvasásakor különös borzongás futott át a testének minden négyzetcentiméterén. A feladó vezetékneve megegyezett az övével. Nem akarta már a lépcsőházban feltépni a levelet, pedig legszívesebben azt tette volna.

Szabadnapját töltötte otthon. Juli, a neje, csak délután négy óra után tér haza az óvodás Pistikével együtt, aki jövőre már iskolás lesz. Örült, hogy egyedül van otthon a 3. emeleti társasházi lakásukban, amit felesége szülei ajándékoztak nekik nászajándékul. Nehéz és küzdelmes gyermekkora után, amit intézetben töltött, 18 éves korában…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 13. 04:03 Igaz történet ❤️ 2 👁️ 11

Annyira igyekezett óvatosan, lábujjhegyen belépni nagymamája szinte egérlyuk méretű kis szobájába, hogy szinte vérében máris megérezte az izgalom, a felfokozott stressz és az adrenalin lüktetését. Úgy érezte ebben a pillanatban magát, mint aki egy fantasztikus, szigorúan titkos küldetést, egyenesen történelmi tettet hajt végre annak érdekében, hogy önmagát fölszabadítsa a gyermeki vágy és örömérzet nevében.

A nagymama szobája rendkívül aprócska helyiség volt. Az ember szinte – kivétel nélkül – mindig elcsodálkozott azon, hogy miként volt képes a mama a hatalmas, embermagasságú, hét férőhelyes kanapét egy ekkora nyúlfarnyi szobába a bútorszállítókkal behozatni? Szinte elképzelhetetlen, és ugyanakkor bravúros teljesítménynek számított.

Csak csendben! Csak óvatosan! – igyekezett…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 01. 11. 06:52 Élet ❤️ 2 👁️ 16

Mindent betakar fehér dunnájával Holle anyó. Az apró kis madarak korán reggel az etetőre szálltak. Érintetlen volt a hó. Csendessé vált a világ, csak az ő üdvözlő csivitelésüket hallani.

– Tudjátok, kincseim, ilyenkor sok kis állat nem talál élelmet, nekünk kell gondoskodni róluk egészen tavaszig. Ők meghálálják nekünk, énekelnek, a kertünkben teszik a dolgukat.

– Gyertek, gyerekek, adjunk magocskát a madaraknak.

A két kis lurkó öltözött is nyomban.

– Mamika, még mit vihetünk?
– Gyerekként felfűztük a töpörtyűt, de csak olyat, ami nincs besózva.

Így tanították nekünk hosszú évtizedekkel ezelőtt szüleink, nagyszüleink. Most már hálóban kapható golyókat adunk nekik.

– Nézd csak, mami, ideszállt a kezemre, milyen madárka ez?
– Nézd csak, ő őszapóka, ő meg itt cinege, na…