„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 16. 06:03 Karácsony ❤️ 1 👁️ 14

A tél csendesen borult a hegyek közé simuló völgyre. A fenyők ágai roskadoztak a hótól, a levegőben frissen hasított fa illata keveredett. Karácsony közeledett, és a táj lassan ünneplőbe öltözött.

A völgy szélén, egy mohával fedett pici házikóban élt három tündér. Nem voltak nagyobbak egy gyerekkéznél, mégis régóta őrizték a gyógyítás és a szeretet titkait. Líra volt közülük a legidősebb, haja ezüstösen csillogott, tekintete mindent észrevett. Csendilla ritkán beszélt, de az ujjai alatt az öltések sosem tévedtek. Aprócska Pír mosolya pedig ott maradt a levegőben, akár egy meleg gondolat.

Azon az estén elővették a varázstűt. Nem közönséges eszköz volt. Egyetlen öltése össze tudta ölteni azt, ami elszakadt – nemcsak anyagot, hanem szeretetet, biztonságot és reményt is.

A falu…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 16. 01:59 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 16

Kevin McCallister karácsonyi ajándéka számomra

December 23-án reggelre hófehér hó lepte be a tájat.
Lám-lám – nyugtáztam magamban örömmel –, mégis fehér karácsonyunk lesz!?
Legalább lesz egy kis plusz örömöm is az ünnepek alatt.

Szomorú volt pont a hangulatom, mert
unokám aznap jelentette be kamaszos
hangnemben, hogy a közös mézeskalács-sütögetése – ami szinte hagyomány volt már nálunk minden karácsonykor – az idén először elmarad, mondván: ő nem akar már ilyen dedós dolgokat!
Nem volt mit tennem, szomorúan vettem tudomásul, hogy a gyerek bizony kezd felnőni!
(Az utóbbi időben sajnos eltávolodtunk egymástól.)

Karácsony másnapjára váratlanul az unokám megbetegedett, és mivel szülei dolgozni mentek éjszakára, megkért, hogy aludjak náluk, ne legyen otthon egyedül az ünnep…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 15. 00:16 Karácsony ❤️ 1 👁️ 13

A tél levegője hideg volt, mégis puha, mintha valami régi emléket hordozna magában. A hó lassan hullott, olyan óvatosan, mintha tudná, hogy most nem szabad zajt keltenie. Mintha a világ is tudná, mit jelent valakit hiányolni. Matilda a kapu előtt állt, a fehér kendőt a mellkasához húzva. Nem azért, hogy ne fázzon, hanem mert belül fázott. Az anyukája kendője volt. Nem volt rajta már az anyu illata, mégis úgy tartotta, mintha maradt volna benne valami belőle – valami meleg, valami élő, valami, ami nem ment el vele együtt.

Bent meleg volt. A kandalló halkan ropogott, narancs fényt lélegeztetve a szobába. A karácsonyfa lámpái lassan hunyorogtak. Az apa ott ült a kanapén, kissé előredőlve, összefont kézzel. Nem sírt. Csak tartotta magát – túlságosan is. Matilda tudta, hogy neki is…

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 12. 14. 17:46 Karácsony ❤️ 1 👁️ 96

Niko nyolc éves volt, és az idei tél hidegebbnek tűnt, mint bármelyik korábbi. Nemcsak a hó miatt, hanem a lelkében is. Az anyukája reggeltől estig dolgozott a kikötői raktárban, hogy legyen mit enniük, és esténként, mikor Niko már lefeküdt, még akkor is hallotta, ahogy a konyhában halkan mosogat.

Apját évek óta nem látta. A szülei elváltak, amikor még kicsi volt. Azóta karácsonykor mindig azt kívánta, bárcsak újra együtt lennének.

Most is ott ült az ablaknál, a hópelyheket figyelte, és az anyja fényképe mellett egy apró papírfecnire ezt írta:
„Karácsonyra csak azt kérem, hogy apa hazajöjjön.”

Másnap reggelre nagy hó esett. Az iskolában senki sem figyelt rá, a gyerekek bandákba verődve játszottak, Niko meg egyedül épített hóembert az udvar szélén. Mikor hazaért, a ház üres volt…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 13. 14:50 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 23

Rengeteg kérdés maradt bennem. A legfőbb: Miért? Miért kellett meghalnia? Miért nem éreztem előre? Miért lett beteg? Miért pont velem történik ez?
És még ezer és ezer kérdés. Miért is írom le ezeket? Mire jó ez? Talán, hogy megtaláljam a választ, hogy hogyan tovább?! Mi jön ezután? További fogalmak cikáznak minden nap előttem: gyász, gyászfeldolgozás, tragédia, post mortem, élet a halál után, a halála után.
Ki is volt ő? A hős? A főhős? Írjam le az adatait? Ugyan minek? Nem ez fogja őt meghatározni. Mit mond ez el egy kívülállónak?

Bacsur Endre
2600, Vác, Berkes András utca 55.
1964.12.10, Balassagyarmat
TAJ:025 860 027
Ennyi maradt belőle. Hiába a GOOGLE, Ő a külvilágnak csupán ennyi.
ÉS nekem? Nekem ki is ő? Az Édesapám, az ember, akit nem is tudtam milyen fontos amíg el nem…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 12. 11. 21:55 Karácsony ❤️ 0 👁️ 13

Emlékeimet felidézve elmesélem milyen volt nálunk a karácsony, amikor szüleimnek egyetlen gyermeke, apai nagyszüleimnek első unokája voltam.
Akkor még fehérre meszelt zsupp tetős tömésházban laktunk, ami a hótakaró alatt olyan volt, mint a mesebeli házikó. Az ereszről hosszú jégcsapok lógtak, és olyan magas hó volt az udvarban, hogy én abban elsüllyedtem volna.
 Mint minden kisgyerek, én is nagyon vártam a karácsonyt, a kis Jézus születését. Nem az ajándékok miatt, hisz akkor még a gyerekek nem kaptak karácsonykor ajándékot. 
Amikor már nyiladozott az értelmem a mama sokféle meséje közül legjobban a karácsonyról szólókat szerettem hallgatni. Nekem ezért izgatott várakozás, titokzatos rejtély volt ez az ünnep.
Mesélt az angyalokról akik a karácsonyfát hozzák, a kis Jézus születéséről…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 10. 21:20 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 20

Pici voltam, és volt egy macim. A maci volt a mindenem. Fercsinek hívták. Nem volt már füle, a lába sokszor leszakadt, a szalma is hiányzott belőle, mégis ő volt a világon a legszebb. Egy pici kislány voltam, akit a szülei és a testvére sem tudtak szeretni úgy, ahogy szüksége lett volna rá – és Fercsi adta meg mindazt a gyengédséget, amit tőlük nem kaphattam meg.
Beitta a könnyeimet, csendben hallgatta a fájdalmaimat. Ha nem volt kihez bújnom, ő mindig ott volt. Nemcsak szeretett – örült is velem. Ő töltötte be mindazt az üres helyet, amit egy gyermek a szülei ölelésében keresne. Ő gondoskodott a lelkemről némán, szelíden. Ő adott vigaszt akkor is, amikor senki más nem tudott.
Gyakran éreztem, mintha egy angyal lakna benne. Talán így is volt. Ki tudja? Ha ő nincs, kihez bújtam volna?…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 10. 02:22 Advent ❤️ 1 👁️ 18

Négy fényesen lobogó gyertya

1. Gyertya – Hit

– Elsősorban:
– Hinni szeretnék abban, hogy egyszer valóban jön majd valaki, aki legyőzi a gonoszt az emberekben, és megbünteti azokat, akikben a gonosz legyőzhetetlen.
– Másodsorban:
– Hinni szeretnék abban, hogy a világban még mindig több jó ember van.
– Harmadsorban:
– Szeretnék hinni abban is, hogy az emberek a jó érdekében végre összefognak és cselekednek.

Hiszek…

2. Gyertya – Remény

– Még mindig őszintén remélem, hogy a hit mindenkiben erősebb lesz, mint a félelem és a gyávaság!

Reménykedem…

3. Gyertya – Öröm

– Bennem csak akkor lesz, ha az első két gyertya lángja mindig lobogni fog, és fényessége nem vakítja el az embereket.
– Mindenki együtt, egyformán örülhet.

Örülnék…

4. Gyertya –…