Fehér papíron

Gyólay Karolina

Gyertyafényben szálló tinta,
üres papír betűket issza,
történetek születnek suttogva,
lágyan terül el gondolattal.

Minden betű, mint egy csillag,
ragyog a sötét szoba mélyén,
sorok fonódnak az üres lapon,
csendes titkok szőtte álmokon.

Leírt betűben, szóban, mondatban
ott van szíved zakatoló ritmusa,
dalol ismeretlen tájakról,
s mindent hallasz néma ajakról.

A percek lassan folynak,
mint égen a légies kék tinta,
a fehér papírt betakarja,
életre keltve az időben a vágyakat.

Besurranó gyenge fény mellett
Isten vezeti áldással kezed,
tollad gyorsan serceg,
lelked távlatokat remegtet.