SZÁNDÉKOS VAKVÁGÁNYOK ZÁRADÉKA

Vakvágányra rendeltetett
egyénieskedő záradék
az elismerhetetlenség kisstílű
stílusjegyeit mutogatva,
mintha szándékos egyéni
hisztéria lenne arról,
hogy az élet befejezését
követően kinek mennyi jut.

Tegnapok masszívra
szilárdított készakarva-árnyékai
mintha szándékosan
le akarnák még ütni a gyanútlan,
tékozló embereket.
Májkrémes péppé paszírozta
immár magát megannyi
bunkó-tahó, agymosott agyvelő.

Mert értetlenségek fogsorán
aligha maradhat meg,
akárcsak lenyomatként
a szilárd, józan szagú értelem,
mintha mindenki szánalmasan
röhögcsikélő turista lenne,
hiszen máshoz sem ért,
mint jópofiskodni,
ha már nyakán a kés.

Időtlen iszonyok önfertőzése
dívik emberszabású emberek
világában; embertelenné lett
csendélet néhanapján
még futja valamire,
mert tanulható idióta-hülyék
irányítják szánalmas életünket.

Egyszerre szánalmas
playback, s ha kell, még utószinkron is,
melyet az átlagember sem érthet,
nemhogy kisstílű
influenszer-celebikonok.
Irodalmi golfpályákon értő
szemekkel körbenézve is egyre
több az avanzsált
cinkos bestsellers-listás csaló.

Minden ötödik másodpercben
elzuhan a babérba
beburkolt bóvli-giccs,
az itt fulladás farkascsapdáiba
rendre mindenki beleesik,
vagy csupán csak
a kiválasztottak ússzák meg,
de azok aztán bizonyosan.

Békecsapda-brekegésben
már alig hallható egy-két
világosított, kristálytiszta mondat,
melyet egymásnak szántunk.
Bűnüressé senki se
formálhatja át magát,
hiszen mindenkiben
vannak szennyes,
lappangó, mihaszna kis titkok;
lélekmélyi lyukas zsebekből
sokszor láthattunk már szivárogni
méltatlan gonoszságcsírákat is.

Önmagunkba belenézni
is immár egyre nagyobb
luxuskiváltságszámba megy,
borítékolt, bejósolható érzések
közt félúton a ragadós enyv,
mint a semmi szavatolható
meglepetése.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.