Végtelen sodródás
Gyurkó Mónika
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
Dübörög a lelkem,
szemem könnyben úszik,
eső veri a földet
a szívem nem nyugszik.
Két öklömmel ütném a melled,
beszélj már,
mondd ki szerelmed!
Felemészt ez a csend…
már az eső is elállt
a Föld beszívta italát,
csak te hallgatsz
s gyötörsz,
hát nem érted, hogy ezzel megölsz?
Végleg összetört a szívünk,
s darabjaiból már nem tudjuk,
mely hullott a sáros földre,
s mely ragyog majd tovább
a végtelen ragyogó világűrben.
szemem könnyben úszik,
eső veri a földet
a szívem nem nyugszik.
Két öklömmel ütném a melled,
beszélj már,
mondd ki szerelmed!
Felemészt ez a csend…
már az eső is elállt
a Föld beszívta italát,
csak te hallgatsz
s gyötörsz,
hát nem érted, hogy ezzel megölsz?
Végleg összetört a szívünk,
s darabjaiból már nem tudjuk,
mely hullott a sáros földre,
s mely ragyog majd tovább
a végtelen ragyogó világűrben.
Hozzászólások (2 darab)
Gyurkó Mónika (2025.12.26. 10:39)
Igaz, kedves Tonió, ez egy régebbi alkotásom. Örülök, hogy tetszik. 😊 Annyi szép karácsonyi alkotás születik ebben az időszakban,…
Antal Izsó (2025.12.25. 12:25)
Nem egy karácsonyi negédes vers, ez már igaz, de mégis gyönyörű. Elbűvölt!
Üdvözöllek, Kedves Mónika!
Tonió
Üdvözöllek, Kedves Mónika!
Tonió
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Reménytelen szerelem témájú versek közül: