Fehér álmok

Forrás: Tibold Katalin festménye

Ott, ahol megállni láttam az időt,
végtelen fehér
takaró alatt,
mesék birodalma ölén,
bájos tisztaságban fürdött a világ,
nem szórta mocskát
a gyarlóság hada,
vér nem omlott Isten fehér bársonyára,
csak csengettyűszó muzsikált,
táncra kelt angyalok kara
befogadott
aggott és ifjút,
nem számított, honnan érkezett,
s meddig maradt,
volt-van ilyen békesség,
vagy álmodtam,
akár a puha párnát,
a tűz ropogását,
édes szerelem illatát
fáradtan rebbenő pilláim alkonyán –
volt időknek mámorát,
fehér világ, úgy vágylak már.

Hozzászólások (1 darab)