A virág

Piszkos árkádok közt remegő fény,
kémények füstpillangói takarják a napot,
kormos, vén falak, üszkös emlékek,
lidércként a jó és rossz közt tévelygek.

Farkaspofával vágyok a szóra,
pedig egyedül élek már régóta.
Vágyok egy dalra, mely ringat,
vágyok egy árnyra, mely átölel.

S egy nap fülledt, nyári csendben,
előttem az utolsó nyíló virág,
az utolsó élet itt körülöttem,
vágyom rá, vigyem el hozzád,
de nincs erőm, hogy letépjem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.