Májusi vasárnap

Buglyó Juliánna

Pirosló sugarak kévéje,
ereszkedik hajnali rétre.
Harmatcsepp ragyog a virágon,
madarak dalolnak a fákon.

A mai nap rendkívüli,
minden az anyukát üdvözli.
Én is virágot szedegettem,
hogy édesanyámat köszöntsem.

Csokorba rakva bekötöttem,
virágos kosárkámba tettem,
mert nem fért el egyik kezemben,
sok mindenért kell hálás lennem.

– Életemnek drága ékköve!
Te vagy a családunk mindene.
Önfeláldozásod nem lenne,
nélküled mindenki elveszne.

Nehezen tudjuk viszonozni,
mindenünket mindig átadni.
Csak köszönetünk marad neked,
egész évben szeretünk téged.