Bárcsak

Bárcsak újra foghatnám kezed,
Bárcsak újra foghatnád kezem.
Érezhetném, hogy érintéseddel
Minden bánatom elűzted.

Puszta létezésed hiánya,
Rosszabb, mint bármi a világon.
Mardosó savként terjed,
Szerte a testemben.

Bárcsak újra vállamra tennéd kezed,
S bátorítanál eme tetteddel,
Hogy megy tovább az élet,
És nem maradtam egyedül végleg.

Bárcsak újra megölelnél,
Hogy a karjaidban megnyugodnék.
Azt gondolnám nincs semmi gond,
S karjaid ölelése vigaszt hoz.

Bárcsak újra érezhetném illatod,
Mely lelkemben oly mély nyomot hagyott.
Egy kis szelet belőled,
S már nem zakatolna oly hevesen szívem.

Bárcsak, bárcsak, bárcsak...
De a világ megy tovább.
Te nem vagy sehol már,
Egyedül maradtam én és a világ.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.