AZ ÓDON HÁZ TITKA

Garami Nelli

Haiku-csokor

Garami Nelli: AZ ÓDON HÁZ TITKA című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
A városszéli
öreg elhagyatott ház
titkokat mesél.
*
Senki sem tudja
hogy mi történt a házban
azon a napon.
*
Arról regélnek
hogy szellemek laknak ott
már több száz éve.
*
Egy öreg cipész
lakott hajdanában itt
egyes egyedül.
*
Magányosan élt
nem szeretett senkit sem
csak saját magát.
*
Egyetlen társa
egy fekete holló volt
beszélni tudott.
*
Az öreg cipész
tanította beszélni
sok-sok éven át.
*
Mire a madár
emberi nyelven beszélt
megtörtént a baj.
*
A holló beszélt
de az öreg megnémult
nem szólalt már meg.
*
Egyetlenegy szó
nem hagyta el a száját
már soha többé.
*
Az a hír járja
büntetésből kapta ezt
gonoszságáért.
*
Gonosz volt nagyon
mogorva és irigy is
nem is szerették.
*
Azon a napon
valami furcsa történt
eltűnt az öreg.
*
Senki sem látta
nem hallottak felőle
örökre eltűnt.
*
Már csak a holló
terjeszkedett a házban
egyedül maradt.
*
Az embereket
nem engedte bejönni
az öreg házba.
*
Mint egy palotát
úgy őrizte a házat
a fekete szörny.
*
Szörnynek nevezték
az emberek a hollót
veszélyes madár.
*
Megtámadta ő
az összes embert aki
közel jött hozzá.
*
Egyszer egy napon
jó félszázaddal később
történt valami.
*
Egy hollómadár
repült be az udvarba
ajtón kopogott.
*
Az ajtó kinyílt
megjelent a beszélő
fekete holló.
*
Amint meglátta
azt a másik madarat
örömében sírt.
*
Mert az a másik
fekete hollómadár
a vén cipész volt.
*
Visszatért bizony
egy holló alakjában
elvarázsolták.
*
Attól kezdve már
két holló ijesztgeti
az embereket.
*
A vén öreg ház
megőrizte titkait
nem adja tovább.
*
Csak a két holló
ismeri a ház titkát
nem árulják el.
*
Őrzik a titkot
és így ez már örökre
egy rejtély marad...

Hozzászólások (2 darab)

Garami Nelli (2026.02.01. 18:14)

@Gábor Edit: köszönöm!❤️

Gábor Edit (2026.01.31. 15:19)

Szeretettel gratulálok!❤️

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Titok témájú versek közül:
2025-11-28 23:31 Kovács Attila💠: Nahát, Lajos
2026-02-18 16:09 Soósné Balassa Eszter💠: A lakat