Anyánkról álmodtam...
Márkus Katalin/Kata/
Anyánkról álmodtam,
olyan volt, mint régen,
sütéshez készülődött
konyhája melegében.
Fehér kötényt kötött,
haját kendő takarta,
kerek szitájával
lisztet szitált a tálba.
Ősi mozdulatokkal,
könnyedén dagasztott,
de időnként megpihent
– valahol fájhatott.
Úgy megölelném
fájdalmát enyhítve,
már nem tudom elérni,
messze van, messze…
Csillagösvényen ment,
angyalok kísérték,
hajlott alakjára
fátylat borított az éj.
olyan volt, mint régen,
sütéshez készülődött
konyhája melegében.
Fehér kötényt kötött,
haját kendő takarta,
kerek szitájával
lisztet szitált a tálba.
Ősi mozdulatokkal,
könnyedén dagasztott,
de időnként megpihent
– valahol fájhatott.
Úgy megölelném
fájdalmát enyhítve,
már nem tudom elérni,
messze van, messze…
Csillagösvényen ment,
angyalok kísérték,
hajlott alakjára
fátylat borított az éj.
Hozzászólások (2 darab)
Márkus Katalin/Kata/ ◆ (2026.01.28. 22:34)
@Brigitta: Köszönöm szépen.❤️
Brigitta (2026.01.28. 21:34)
Fájdalmasan szép megemlékezés! Mintha csak édesanyámat látnám.❤️
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Anya témájú versek közül: